|
|
||||
|
Néprajz az óvodai oktatásban A hagyományőrzés rendszeres és tudatos beépítésével az óvodai nevelői munkába érzelmi, esztétikai, erkölcsi, ezen belül a szülőföld iránti szeretet valósulhat meg. Nem külön témaként kell alkalmazni, hanem az óvodai nevelés komplex részeként. Beépíthető ünnepeinkbe, hétköznapjainkba, irodalmi beszélgetésekbe, barkácsolásba, ének-zenei foglalkozásokba, mozgásos játékokba és idővel a szerepjáték alapelvévé válik. A néphagyományhoz kapcsolódóan átélt tevékenységek a közös élmény erejével hatnak a gyermekre, erősítik a közösséghez tartozás érzését. Nem csak érzelmi kötődés. Nem csak érzelmi kötődés, hanem egy komplex személyiség fejlődés elősegítői. Ezen belül a közös alkotás öröme – közösségformáló erő. A néphagyományőrző óvodai program lehetőséget nyújt:
- a kreativitás
kibontakoztatására Egy ilyen program megvalósítása azt sugallja, hogy a pedagógus személyisége döntő szerepet játszik a gyermeknevelésben. A gyermekkel való kapcsolatban az óvónő személyisége teljességgel meghatározó, legyen egy olyan modell, aki sugárzó, , aki közvetít – fontos a teljes érzelmi azonosulás, mert akkor hiteles és főleg csak így lehet eredményes az, amit tanít vagy átad a gyermekeknek. A gyermekek nagyon jól tudják venni a jelzéseket, hiszen a gyermeket érzelmei irányítják, tanulása elsősorban modellkövetés. Így az óvónő feladata az óvodai nevelés rendszerében nemcsak felelősségteljes tervező munkát igényel, hanem egyéni megvalósítást, amely a gyermekek tevékenységi formáin keresztül a fejlesztés tartalmi eszközeivel – anyanyelvi, irodalmi, zenei, vizuális, környezetismeret – sokoldalú, harmonikus személyiség kibontakoztatását biztosítja. Fontos az egyéni arculat kialakulása óvodán belül vagy egy-egy gyermekcsoportban. Kívánatos volna, hogy már az óvodai környezet is néphagyomány közeli legyen. Így lehetővé válna a kreativitás kibontakozása természetes anyagokon keresztül és nyitottságot ad a szép és örök értékek befogadásra. A természetes anyagok közelsége legyen állandóan jelen a csoportban, nemcsak mint szemléltető eszköz, hanem a teremdíszítés része és a játékmegválasztás, alkotás mindennapi lehetősége. Teremdíszítésre szakajtó, terítők, régi kosárból bábtartó, szőttesek, függönyök felhasználása, begyűjtése a szülőktől. A természetes anyagokkal teli játszósaroknak a hangulata a játék és alkotás örömét sugallja. Hiszen ha a gyermeknek motiváló és vonzó érdeklődését felkeltő eszközöket biztosítunk, akkor pedagógiai munkánk szemléletessége elősegíti a képekben való gondolkodás előtörését. Segítheti az egészséges gyermeki képzelet szárnyalását, s ha mindehhez a természetes anyagokat használjuk fel, akkor az ősi népi játékok hangulatos világát ismertetjük meg velük. S ha a gyermek ilyen közegben és azt tapasztalja, hogy a felnőtt is szívesen vesz részt az alkotásban, észrevétlen módon szerez olyan ismereteket, ami később beépül és rögzül ismeretanyagában. Az óvónő lelkiismeretes felkészülése és sokoldalú tervező munkája teszi lehetővé, hogyan választ a rendelkezésére álló zenei anyagból, és ezt hogyan alkalmazza. Mit és hogyan tanít meg a gyermekekkel. Fontos, hogy a népi mondókák, kiolvasók, a gyermekjáték dalok alkossák a kiválasztott oktatói anyag nagy részét. Például a mondókákat, kiolvasókat nagyon szeretik a gyerekek. A mozgásos játékok közül az arcsimogatók, hintáztató, ökölütögető játékok – főleg a beszoktatás ideje alatt – szükséges alkalmazni. Meghitt és közvetlen kapcsolat alakulhat ki ezáltal is az óvónő és a gyermek között. Az óvodában alkalmazott zenehallgatási anyag gerincét a magyar népdaloknak kell alkotniuk. Ezt a kincset meg kell ismertetni a gyerekekkel. Természetesen azokat, melyek erre a legalkalmasabbak, a gyermek világához közelebb állnak, közvetlen környezetével kapcsolatosak, de kapcsolatosak ünnepeinkkel is. Hiszen az óvodások nagyon fogékonyak, nyitottak a művészi értékek iránt, és ha értelmükkel nem is, de érzelmeiken keresztül próbálnak ráérezni csodálatos népdalkincsünk hangulatára, szimbolikus szövegére. A gyönyörű költöi képek alkalmat adnak a gyermeki képzelet szabad szárnyalásának. Az óvodások nemcsak befogadják, hanem válaszolnak is ezekre a költői képekre. Ez a válasz főként érzelmeiken keresztül nyilvánul meg. Népi gyermekjátékainknak játszása közben átélt zenei élmény sajátos örömforrás .A céltudatos zenei képességfejlesztés folyamatában a pozitív élmények hatására belső igénnyé válik az értékes zene. A zenei anyanyelv és az anyanyelv kapcsolódik egymáshoz rítusban, dallamban, hangsúlyban és szerkezetben. A zenei képzés a gyermek-népijátékok megismerésével kezdődik, a zenei képzés a játékhoz kapcsolt dalokkal indul. A gyermek érzelmi kapcsolatba kerül a dalokkal, a zenei memória, az emlékezet olyan nyomot hagy, amely érzelmi asszociációtkat és esztétikai értéket hordoz. A zenei képességfejlesztésen túl személyiségformáló ereje van: anyanyelvi nevelés szempontjából az emlékezet és a figyelem fejlesztése, mozgási képességek – mozgáskoordináció, lépés-járás-tánc mozgások a térben. A népszokások jelentős része a naptári évhez fűződik. Az évszakok váltásához, a természet örök körforgásához kötődik. A népi kultúrában az ember és a természet kapcsolata tükröződik vissza. Különböző rítusokkal tette emlékezetessé a nép a gazdasági év kezdetét és befejezését. Az emberi élet egyénhez és kisebb közösségekhez kötődő sorsfordulóihoz, valamint állami és egyházi ünnepekhez is meghatározott népszokások fűződnek. Így alakultak ki a naptári évtől elválaszthatatlan ünnepek, a „Jeles napok”. A nevelés tradicionális formái A paraszti/ népi kultúra mellett és nem árnyékában létezett. Az egymásra ható kölcsönösség kifejezésre jutott a folklorizálódás és folklorizmus fogalmakban. Az előbbi elnépiesedést jelent. Az utóbbi az előzővel ellentétes folyamat, amikor a népi elemeket felhasználják a hivatásos kultúrában. Fontos tudnivaló, hogy a népművészeti tárgyakban együtt jelentkezik a praktikum és az esztétikum. Az esztétikai érték a tárgyak formájában, díszítettségében jut kifejezésre. Táblaképekkel, csak díszként szolgáló tárgyakkal a népművészetben ritkán találkozunk. Mindennek rendeltetése, funkciója volt. Gondoljunk csak a falvédőkre, kancsótakarókra, mángolókra stb. Ezért mondjuk, hogy népművészeti értékeink elsősorban a díszítőművészetben jutottak kifejezésre. Miért fontos mindezt megjegyezni? Mert a kisgyermek is csak azt a tárgyat szereti, becsüli, amelyet használhat is, amelynek a gyakorlatban is alkalmazható értéke van, amelyet felhasználhat alkotótevékenysége során, illetve szerepjátékában. A népművészeti tárgyak sohasem távolodtak el a hagyományos kultúrában betöltött gyakorlati felhasználhatósági szerepüktől, ezért az elkészített eszközök ne tartalom nélküli dísztárgyak legyenek. Ha ehhez az alapvető elemi ösztönünkhöz igazodva szervezzük napjainkat, a folklór nem veszhet el, hisz az alkotóösztön ott bujkál mindannyiunkban, csak hagyni kell kibontakozni. Jeles napok A jeles napokhoz fűződő színjátékszerű népszokások sokrétű, mondhatnánk komplex nevelési lehetőséget nyújtanak. Találkozik minden műveltség, helyet kap benne a játék, a dramatizálás, a gyerekek nyelvi improvizációja, a népzene, a néptánc, a népi díszítőművészet (maszkok, kellékek, tárgyak, viselet), tréfa, ünnepi ételek. Lényegében olyan közösségi jellegű színjátékszerű szokásokról van szó, ahol a próbák, a betanulás, a játékhoz tartozó gesztusok rögzítése, a térbeni elhelyezkedés mind a közösségi szellemet hivatott elmélyíteni. A közös élmény az alapja a művészi befogadásnak. A nevelő dolga az, hogy segítse ezt távolról irányított, észrevétlen műhelymunkával, amelyben a gyermek a szabadon megnyilvánulhat, kifejezheti gondolatait, érzéseit. Az együttlét örömének ízét akarja megéreztetni a gyermekkel. A néprajz az oktatásban című program vezesse be a gyermeket a nemzeti kultúra, s ezzel az egész emberi kultúra közösségébe, hogy ő a maga helyét ebben a közösségben felismerje. Hagyománytisztelő óvodai nevelésünkben nagy szerep jut az irodalomnak: a dramatikus népszokásoknak, a szólásoknak, a találós kérdéseknek, a közmondásoknak, a népmeséknek, a mondáknak és a mondókáknak. Az óvodai tanterv magában kell, hogy foglalja azokat a népszokásokat/ napokat, amelyek a magyar nép életében fontos szerepet töltöttek be, de nem fűződik hozzájuk dramatikus szokás. Ilyenek az emberi élettel és a mezőgazdasági munkával kapcsolatos szokások. Dramatikus népszokások Dramatikus játékaink egyik csoportja az évszakok, az időjárás változásával állnak kapcsolatban. Gyökerei valamennyinek egészen ősiek, igaz, a hivatásos színjátszás idején egyre kevesebb szerepet kaptak a klasszikus értelemben vett hagyományos dramatikus népszokások. Amikor tehát dramatikus népszokásokról beszélünk, tisztáznunk kell azt is, hogy mit értünk e fogalom alatt, s mik tartoznak ide. A legismertebb párosító dramatikus játékunknak mindenki részese volt már akár csoportosan, akár egyedül játszották. (Adj, király katonát; Mit akar itt ez az egy ember; Gyertek haza ludaim; Új hold, fényes hold). Ünnepi szokásainkhoz különböző népköltészeti alkotások tartoznak. A csoportosítást a legújabb kori néprajzi gyűjtések alapján állítottuk össze.
1. Adománykérő szokások (nem
felelgetős játékok): karácsony, újév, húsvéti köszöntők. A felsoroltak lehetőséget nyújtanak a közönség előtti fellépésre, a nyilvános szereplésre szűkebb, illetve tágabb közösségben. Az utóbbi érdekében léptessük fel óvodásainkat a színpadon a siker érdekében. Bemutatókon, mint a szónoki beszéd alapja, szerencsekívánó, varázsló erejű mondókákat szavaltassunk. Ezeken kívül természetesen igen sok nyilvános szereplésre kell, hogy sor kerüljön az óvoda udvarán, de a munkaszobában is. Körjátékaink, misztériumjátékaink és az énekes-táncos gyermekjátékaink mind magukon viselik azokat a jegyeket, amelyeket a hivatásos színjátszás is képvisel. Egy-egy jeles napra elkészített dramatikus játékot vigyünk ki az óvoda kapuján. Játsszuk el minél több helyen: tereken, sarkokon, könyvtárakban, városházás, iskolákban stb., ezáltal is segítjük a gyermek szocializálódását, tápláljuk önbizalmát, felszabadultságát. A népszokások eljátszása ösztönzést nyújt a játék újbóli eljátszására. Egy-egy dramatikus játék betanításánál ügyeljünk arra, hogy ne mindig ugyanazok a gyermekek játsszák. a szerepeket. Szólások A szólás magában foglalja a történést, amelyet leggyakrabban meg kell magyarázni a gyermeknek. Tartalmi szempontból hasonló a találós kérdéshez, de itt történést, eseményt kell megmagyaráznunk, hogy megértse. Sok esetben erkölcsi vonatkozásúak, oktató jellegűek. Néhányat tanítsunk meg gyermekeinkkel, s ezeket megfelelő alkalmakkor használjuk. Színesebbé tehetjük velük beszédünket. Például: Fő a fejem. (Nem tudok dönteni, tépelődök, keresem a helyes, a jó megoldást.) A farkas nem eszi meg a telez. (Nem múlik el a tél hideg ls fagy nélkül.) Úgy járnak oda, mint a kútra. (Amiből soha ki nem fogy az ingyen ital.) Kölcsön kenyér visszajár. (Ha sérelem ért, ezzel a mondással fenyegetjük meg az illetőt.) Egy húron pendülnek. (Valamilyen nem tisztességes dologban egy a véleményük. Tisztességtelen álláspontot képviselnek.) Találós kérdések Az egyik legkedveltebb irodalmi műfaj. A találós kérdések tartalmát tekintve csoportosíthatjuk őket azokra, amelyek a gyermek tapasztalatára, tudására alapoznak, illetve tudáspróbát igényel, valamint azokra, amelyek tréfásak, félrevezetőek. Mindkét típust kedvelik a gyerekek. A kérdések összeállításánál tartsuk szem előtt a gyermek pszichikai fejlettségét, ne kérjünk tőle olyat, amiről még nincs tapasztalata. Az egymást követő sikertelen megfejtés kedvét szegheti a további játéktól. A tréfás jellegű találós kérdések célja a mulattatás. Például:
Se ajtaja, se ablaka, mégis
négyen laknak benne. (Dió) Közmondások Középpontjában életbölcsességek állnak. Erkölcsi tanúságot őriznek. Míg a szólás megértéséhez magyarázattal tartozunk, addig a közmondás önmagában értelmezhető. A közmondásokat is ugyanúgy, mint a szólásokat, használjuk megfelelő alkalmakkor az óvodában. Érezzük meg azt a pillanatot, hogy mikor kell mondanunk. Például:
Nyugtával dicsérd a napot. Népmesék A mondókák és a mondókamesék alapját szolgálják a későbbi mesének. Belőlük nőnek ki a néhány mondatos, tömör kis történetek, melyek ízlelgetése árán a három év körüli csöppség hamar megbarátkozik a történettel. Fáradhatatlanul ismételgeti, még egyszer, meg még egyszer, s mi csodálkozunk, már unjuk is, de kéri újból és újból, hogy átélhesse, élvezze az eseményeket. Feltehetjük a kérdést: hol kezdődik a mese, mikor kezdjünk el mesélni? A válasz: a bölcsőben a dajkarímekkel és a mondókamesékkel. A népmese műfajilag a szóbeli néphagyomány egyik legnagyobbika. A közösség hívta életre őket saját élményeiből, tragédiáiból, ismereteiből merítve. Etnikai és földrajzi határokat nem ismerve, vándormotívumokkal gazdagodva terjedtek először szájhagyomány útján, de ugyanakkor bizonyos egyéneknek kiemelkedő szerepük van ezeknek az alkotásoknak a megörökítésében: Kríza János, Jókai Mór, Arany László, Benedek Elek, Heltai Gáspár. Nagyon fontos a népi kultúrában az írott szó megjelenése. Népmeséink eredetét, keletkezését, „helyes változatát” nagyon nehéz megállapítani. Lejegyzések által megőrződtek a mának, tovább terjednek, amennyiben a közvetítő szerepet felvállaljuk. Újraaktivizálódva serkentő hatással lesznek a közösség alkotó-megőrző-közvetítő képességére. Kiscsoportosaink kedvenc témái az állatmesék vagy fabulák. Tanítói jellegük szórakoztatja a gyermeket, s bár azonosul a szereplőkkel, gondoljunk csak a Két kicsi bocs meg a róka című mesére, a valóságban ő is a róka szerepében tűnik fel. Középső és nagycsoportosaink a népmese egyik legérdekesebb, de legvalódibb alműfaját, a mitikus mesét szeretik. Az ide tartozó típusokat élesen nem határolhatjuk el egymástól, mert hőseik egymáshoz hasonló misztikus tulajdonságokkal vannak felruházva: hősmese, hiedelemmese, tündérmese, varázsmese. A trufa a reneszánsz, azaz Mátyás király korában terjedt el. Jelentése: tréfás mese. Gyakran nevelő célzatúak. A Mátyás királyhoz fűződő trufákban az eszes szolga, a hatalmat szimbolizáló király, az okos diák tréfáival akarja öntelt embertársait ráébreszteni hibáikra. Így jutnak kifejezésre negatív emberi tulajdonságok: a kapzsiság, a hatalomvágy, a hazugság, a ravaszság. A rátótiádák a magyar epika egyik legsajátosabb alműfaját képezik (Kovács Ágnes definíciója). Nevét a Veszprém megyei Rátó községről kapta. Települést, személyt, mesterséget csúfolnak ki baklövéseiért, bolondságaiért. Pl. a Mesepéter bácsi elbeszélései. A mesélő személyisége éppen annyira fontos, mint a jól kiválasztott mese. A gyerekek megjegyzik a jó mesélőt. Mondák A monda igaz történet, történelmi személyhez kapcsolódó eseményt mond el elbeszélés formájában. A mese költőibb, szórakoztatóbb, a monda igazibb, oktatóbb. A mondák egy esemény köré fonódnak, illetve a bennük szereplő hősökhöz. Az óvodában felhasználható mondaanyag a Mátyás királyhoz fűződő mondakör. Ezekben az igazságszolgáltatás, a szegények igaza jut kifejezésre. A hiedelem-és vallásos mondák köréből is meríthetünk egyet-egyet az érdekesség kedvéért. Például: Nagyon elfáradt egyszer Jézus Krisztus. Eső is esett, nem tudott átlábalni egy jókora pocsolyán. Legelt ott a közelben egy ló, s Jézus megkérte, hogy vigye át rajta. Azt felelte a ló: -Várjál, hisz még nem ettem! Majd ha jóllaktam... Mondta erre Krisztus: - Hát legyen: mostantól akkor is egyél, amikor nem akarsz! Legelt ott egy szamár is, Krisztus azt is megkérte, vigye át a pocsolyán. A szamár éppen egy nádszálba harapott bele, de a kérésre még azt is eleresztette készségesen. Ott is maradsz a nádon a jegy örökre, ahogy a szamár a fogával szorította. Krisztus felült rá, s átvetette rajta az ostorát. Annak is örökre megmaradt a nyoma: azóta keresztes hátú a csacsi. Mikor átvitte a pocsolyán, Krisztus azt mondta a szamárnak: - Gondom lesz rá, hogy ezért ezen túl a szemétdombon is kitelelhess. Úgy is lett: a szamár még a babszalmán is megél, a ló pedig sosem tud jóllakni, mindig eszik. (Jung Károly: Szent Péter atyafisága) Mondókák A mondókák szövegei erősen ritmizáltak, dallamosak, sokszor megzenésített versekre emlékeztetnek. Rendszerint funkciójuk van, azaz valamilyen cél érdekében, illetve alkalomból jönnek létre. Mint önálló műfajjal kevésbé találkozunk, inkább a „rigmusok, dajkarímek, versikék, gyermekdalok” címszó alatt ismertesek. Három nagy csoportra oszthatnánk őket, amelyet részben a gyermek kora, részben a helyzet, és részben az alkalom határoz meg. Szigorú keretek közé nem tehetjük az elválasztást, hisz a mondóka, mint gyűjtőfogalom az évszázadok során magába olvasztott gyermekdalokat, műalkotásokat, játékokat és egyéb népköltészeti énekeket. A három csoport a következő: az ölbéli gyermekeknek mondott „dajkarímek”, a környező világ jelenségeivel kapcsolatos mondókák és a társas érintkezés mondókái. A dajkarímekhez tartozó mondókák többnyire tevékenységi formákat, mozdulatokat örökítettek meg, gondoljunk csak a Tapsi, tapsi mamának, pogácsát a fiának (pogácsasütés), Töröm, töröm a diót (ökölcsapás, diótörés, máktörés), Gyí, fakó, gyí te (térden való lovagoltatás). A környező természettel kapcsolatos mondókákban a gyermek legtöbbször megszólítja, megszemélyesíti a tárgyakat és élőlényeket, akikhez szól. Pl.: Süss fel, nap; Csigabiga, gyere ki!, Szállj el, szállj el; Erre kakas, erre tyúk. Ide tartoznak az esőhívogatók, az állatriogatók, a rovarcsalogatók, a röpültetők, a virágébresztők stb. A társas érintkezés mondókáinak skálája a legszélesebb. Az ünnepekhez fűződőektől egészen a hétköznapi élettel kapcsolatosakig. A nevük is elárulja, hogy a közösségi élet ünnepélyes pillanataitól a dühkitörésig, a haragig minden benne foglaltatik: beugratók, játékba invitálók, kárörvendők, kiolvasók, bőségvarázslók. A mondókamesék terjedelmükben hosszabbak a dajkarímeknél. Általában kötött ritmusú és szótagszámú mondókákról van szó, de tartalmuk és terjedelmük meseszerű.
„Egyszer volt egy ember,
„Egyszer egy erdőben,
Bagolyt küldtek orvosért, Az évgyűrű: ŐSZ Szüretek, lakodalmak, búcsúk, napokhoz fűződő szokások. Az állatok beterelése. Szüreti mulatság szervezése, csoportosan kukoricafosztás. Termésgyűjtés közösen. Termésjátékok készítése: csuhé, kukorica, gesztenye, makk, toboz, levelek, bogyók. Mozgásos és eszközkészítő játékok. A szokásokhoz és ünnepekhez kapcsolódó népmesék, mozgásos játékok és a dramatikus játékokat követő rítusszövegek. TÉL Borbála-nap, Luca-nap, Mikulás érkezése, Karácsony, Új év, Farsang. Népi kismesterségek: agyagozás, fonás, mézeskalácsos. Szokások: cseresznyeág, búzaültetés, ádventi koszorú. Mikulás napja. Pásztorjáték, mézeskalácssütés. Karácsonyi asztal. Újévi jókívánságok. Madáretetés. Farsangi mulatság. Téltemetés, télűző. TAVASZ Húsvét, május, Pünkösd. Tavaszi mozgásos és dalos játékok. Tavaszi hajtások, palántanevelés, csíráztatás. Tojásfestés, locsolkodás. Komatál vivés. Májusfa-állítás. Pünkösdölő. NYÁR Aratás, Új kenyér. Tájmegismerő kirándulások. A baromfiudvar lakói, az állatok élete,. Eszközös mozgásos játékok. Augusztus 20. Búzakoszorú készítése. Szeptember – Szent Mihály hava Szeptember hónaphoz fűződő hiedelem-és szokásanyag Szeptember 5. Lőrinc napja Ettől a naptól az uborka és a dinnye apad. A történéshez mondókákat keresünk, pl. Csiteri, csütöri, csütörtök. Az uzsonna mellé készítsünk uborkasalátát. A gyermekek főzőcskézzenek, otthonról hozassunk uborkát és egyéb konyhakerti főzelékfélét. Szeptember 8. –Kisboldogasszony napja A fecskék gyülekeznek, megfigyeljük a villanydrótokon. Beszélgetés a fecskékről és a gyülekezés napjáról. Szeptember 8. búcsújáró nap, Doroszlói búcsú. Beszélni kell az emberek vallásosságáról, s hogy ezt mindenki maga dönti el. A dióverés kezdete. Ezeket az élményeket a csoportszobán kívül kell megvalósítani. Kirándulásokon örömforrás lehet a diószedés. Előre egyeztetett helyszínekkel (tulajdonosokkal) megszervezni a diószüretet. Aug. 15. és szeptember 8. közötti időszak a két asszony közi tojás. Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony közti tojás tartós, a hiedelem szerint karácsonyig eláll. Az ekkor ültetett tyúkok minden tojást kiköltenek. Szeptember 23-án kezdődik a csillagászati ősz. Ez az őszi napéjegyenlőség napja. Egyensúlyban van a sötétség és a világosság. Szeptember 29. – Mihály napja A hónap névadója. A pásztorok a reájuk bízott állatokat ezen a napon hajtották be a faluba, s Szent György napján hajtották ki. Tevékenységi formák, lehetőségek szeptember hónapban Szeptember, október, néha még a november is – tehát a meteorológiai őszhónapjai – sok sétára, kirándulásra adnak lehetőséget, sok játékra a játszótéren, az óvoda udvarán vagy a kirándulóhelyen. Célkitűzések:
- a betakarítások
megfigyelése, közös terménygyűjtés (kukoricaszár, csuhé, kukorica,
gyümölcsszüret. Néprajzi vonatkozású képek begyűjtése, nézegetése. Katalógusok, képeslapok. Őszi természetsarok kialakítása. Erre nem feltétlenül a munkaszobában kell, hogy sor kerüljön, tehetjük az előtérbe, a folyosóra, ahol erre alkalmas teret találunk, ha a munkaszoba erre nem nyújt lehetőséget. Bár a gyerekek igazából azt szeretik, ha az csak az övéké, s naponta együtt lélegezhetnek vele. A természetsarokba nagyobb méretű növények is kerülhetnek, mint pl. kukoricaszár, szőlővenyige, tök. Állítsunk a csoportszobába egy „csoda-fát”, ami a parkettához van rögzítve és a mennyezetig ér. Ezen szemléltetjük az évszakok változásait és ebben az átváltozásban örömmel segítenek a gyermekek. A fa olyan legyen, mintha igazi lenne, madárfészekkel, természetes anyagokból készített madárkákkal. Maga a fa látványa és évszakonkénti átváltozása olyan szimulációs helyzetet teremt a gyermekek számára, melyben rögzülhet a kép a természet örök körforgásáról. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ez pótolja a természetben történő megfigyelést, hanem azt kiegészítve, olyan megfigyelést ad, amiben rögzülhet a már felvett vagy szerzett információ. Szép formájú és színű falevelek begyűjtése és lepréselése, hogy a fa őszi hangulatra jellemző módon átváltozhasson. Gyümölcs is kerülhet ágaira, pl. birsalma. A begyűjtött terményeket fontos csoportosítani: dísznek való, enni való, alapanyagul szolgál az óvodai kézművességhez, illetve tevékenységhez. Kellemes színfolt a babasarokban a felfűzött paprika, az érett mákfejek díszítésként is szolgálhatnak, de bábozásnál mint az óvodai élet egyik alapvető tevékenységi formája, kedves játékszerré válik. Ismertetni a paprika és a mák feldolgozását régen és ma. A bogáncs, a ragácsa, a rafia, faág ízléses összeállítása falra erősítve fali dísz is lehet. Rózsabogyót csakis szülői segítséggel szedhetnek, felfűzésével viszont a középső és a nagycsoportosok már próbálkozhatnak. Az ebből készült fűzér a kislányok ékessége. A vadgesztenyét barkácsolás céljából kell begyűjteni és alkalmas a számfogalmak kialakítására. Szeptember a gyékény gyűjtési ideje is. Ha a településhez közel található folyóvíz vagy tó szülők közreműködésével vágjanak ki egy kévényit. Buzogányáról ismerhető fel. Díszítő funkciója mellett, a megszáradt, megsárgult gyékényleveleket télen felhasználhatjuk. Fontos tudnivaló: mielőtt hajtogatni kezdenénk vagy fonnánk a gyékényt, meg kell nedvesíteni, megszentelni mindkét oldalát. Gyorsan puhul. Koszorú, karkötő, nyakpánt készülhet belőle. A befőzések ideje is a szeptemberi hónap. Csalamádét, paradicsomot a szülőkkel karöltve tegyünk el. Szeptember a talaj előkészítésének az ideje is. Szakajtóban vigyünk be búzát, meséljük el, hogyan lesz belőle liszt, s hogy ősszel újraültetik. Régi fényképek begyűjtése a talajmegművelésről, esetleg múzeumi látogatást szervezni. A régi földmegmunkáló eszközök és az emberi erő kihasználásának múltjáról mesélni. Télen megfigyelni a zöldellő búzatáblát. Lisztből gyúrjunk tésztát, rosta segítségével tarhonyát készíteni. Vásárok, búcsúk ősszel Mindhárom szerepjáték nagyon kedvelt az óvodások körében. Különösebb előkészületet nem igényel. A gyerekek szeretnek árulni, vásárolni. A bevezető beszélgetések kérdésköre: miért tartották ősszel a vásárokat? Mit árultak ősszel a vásárban: többnyire konyhakerti főzelékféléket, takarmányt, baromfit. Gyűjtsünk össze olyan tárgyakat, amelyek eladásra kerülhetnek. Kiemelendő a gölöncséres illetve a fazeka szó. Az árusok portékáikat árulják. A vásárlók jönnek-mennek a színen, mustrálják a portékát. Az árusok portékáikat kínálva rigmusokat, versikéket mondanak. A vásárból, búcsúból vásári ajándéktárgyként mézeskalácsot visznek haza: tükrös szívet, mézeslovat, babát, ez az ún. vásárfia. Felhasználható szakirodalom: Forrai Katalin: Ének az óvodában, Budapest, 2007. Példák: A karádi faluvégén; Kisvárdában volt egy bolt; Elmentem és a vásárba fél pénzzel... A hónap eseménye Szeptember 29-e Európa-szerte ismert pásztorünnep. A szülőkkel közösen kell Mihály-napot rendezni az óvodában. A legjobb indíttatás a szülőkkel való együttműködéshez. A hónap végére már ki kell alakítani a pásztorélethez fűződő új kifejezéseket, fogalmakat. Kondás, kanász-kondás, pásztorbot, juhász, gulyás, csikósok. Mihály-napkor bírót kell választani. Adjunk rá subát, kezébe bírópálcát. A bírói hatalom jelképe a díszes bírópálca volt. A bírópálca ötvösmunka, vagy faragott fa, amely legtöbbször a bűnbeesést szimbolizálta. A bírónak mindenekfelett igazságosnak kellett lennie. Ezért, Mihály-napon a bíró igazságot szolgáltat. A kisbíró kidobolja a hirdetnivalót. Lexikonokból, turistakönyvekből, útikönyvekből gyűjtsünk képeket a csikósokról, juhászokról. Otthonról hozatni kell régi fényképeket a témához kapcsolódóan. A bíró színe előtt előadják táncukat, körjátékukat, versenyjátékukat. Ez utóbbinál a bíró eldönti, igazságos volt-e a verseny, s ki a győztes. Körjáték: Kint a bárány Közös éneklés: A juhásznak jól van dolga Zenehallgatás: Megismerni a juhászt
A hónap meséi Az aranyszőrű bárány A csillagszemű juhász Az igazmondó juhász Mátyás király és a juhász A megőrizett juhok A szegény ember szőlője A megszámlálhatatlan sok juh Mese-damatizáció, szólások gyűjtése Mihály-nappal kapcsolatban. Mondóka: Gólya, gólya, kelep, kelep; Gólya fecske hamar elment; Elmúlt a nyár, itt az ősz; Görög dinnye, török tök. Találós kérdések a gólyáról, fecskéről, dióról, állatokról az alkalomhoz kapcsolódóan. Október – Mindszent hava Naphoz fűződő hiedelem- és szokásanyag Október –bár naphoz nem köthető eseményekből áll -, mégis az egyik leggazdagabb hónapunk. Ekkor érnek be a termések, ezer színben pompázik a természet, s titkon már a téli ünnepkörre gondolunk. Az ősz az elmúlást jelképezi, mégis benne van a remény, a beteljesedés, majd az újjászületés. Október 4. – Assisi Szent Ferenc napja A középkor legnagyobb szentjének napja. A ferences szerzetesrend megalapítója, aki az alázatosság, a földi javakról való lemondás, a szegénység, az egyszerűség jelképe. Ez a nap a búzavetés kezdete, sok helyen ezt a hetet búzahétnek is nevezik. Október hónapot pedig Magvető hónapnak. Október 15. – Teréz napja Az egyházak egyik legnagyobb női alakja, szentje. Valamikor dologtiltó nap volt. Október 20. – Vendel napja A pásztorok védőszentje, patrónusa, szobrát a báránykával több helyen is láthatjuk. Pásztormisét mondanak Vendel napján. Október 21. – Orsolya napja A káposzta és a kerti vetemények betakarítása. Október 23. – János napja Lámpagyújtás napja. Régen, nagyon régen ezen a napon gyújtottak lámpát. Október 26. – Dömötör napja A néphagyományban a juhászok védőszentje. A múltban az egyik legjelentősebb pásztorünnep. Napját juhászújévnek is nevezték, mert ilyenkor a juhászok meghosszabbították, vagy megszüntették a szolgálatukat. A juhászok körében híresek a dömötöri juhászbálok: dömötörözés, melyet bográcsban készített birkapaprikással tettek színesebbé. Október 31. – Farkas napja Ezen a napon kell a facsemetéket elültetni. A faültetés az élet folytonosságát szimbolizálja. Tevékenységi formák, lehetőségek október hónapban
-Szárízékből játékok
készítése, A hónap eseménye Búzaőrlés, kenyérsütés Népmeséinkben, népdalainkban, mondókáinkban igen gyakori szó a molnár. A jelek hierarchiájában a molnár szónak is, és a malomnak is megvan a maga jelentése. A gabona feldolgozásáról, életünkben betöltött szerepéről nyomatékosan több ízben is kell beszélnünk gyermekeinknek. Mozsár segítségével illusztráljuk a kezdetleges gabonatörés módszerét, hogyan nyertek dörzskövek segítségével lisztet. Majd később a malmok elterjedésével népünk a gabonát nem otthon őrölte, hanem elvitte a malmokba. Megkülönböztetünk: szélmalmot, szárazmalmot, vízimalmot. Hogy hol melyik malomtípus volt elterjedtebb, azt az energiaforrás határozta meg. A szélmalom a szél energiájának felhasználásával működött, a vízimalom a folyóvizek, a víz segítségével, míg a szárazmalmot állati erővel hajtották meg. A mindennapi kenyér a múltban is, ma is fontos szerepet tölt be életünkben. A hamuban sült pogácsa alatt nem a mai értelemben vett pogácsát kell értenünk. Amikor még az emberek nem ismerték az élesztőt (a kelt tésztákat kb. a XIV. századtól ismerjük), illetve a kelesztés módját, úgynevezett lepénykenyeret sütöttek, lapos, nagy átmérőjű, dagasztás nélkül, kemencében, hamuban kisütött lepényt. Cseppet sem hasonlított a mai kenyérhez. Innen ered népmeséink hamuban sült pogácsájának a története. A kenyér tiszteletben tartása mindenki számára az alapműveltséget jelképezi. Az új kenyér sütése augusztus 20-án, Szent István államalapító királyunk ünnepén szokásos, de mivel az oktatási intézményekben ekkor szünidő van, a téma fontossága miatt búzavetéskor ajánlatos feldolgozni.
Ajánlott irodalmi és zenei anyag: A malom szava – népdal Süssünk, süssünk valamit – mondóka Mag, mag, búzamag – mondóka Ess, eső, ess! – gyermekdal Héja, héja lakatos – mondóka Varjúriasztó – mondóka Kecske-mecske – felelgetős játék Miből lesz a kalácska – Szász Károly verse A malomnak nincsen köve - népdal Október a szüret ideje A szüret időpontja meghatározott naphoz nem köthető tevékenység, az óvónő határozza meg október hónap folyamán. A szüret fogalma távol áll a gyermekektől, hiszen személyes tapasztalat nem fűződik hozzá. A szüret szó hallatán a szőlőszüretre asszociálunk, de tudatosítani kell a gyermekkel, hogy a szüret az, amikor egy termés (gyümölcs) beérik, s egyszerre szedjük le. Lehet szilvaszüret, almaszüret, diószüret. Szüretelni ősszel szoktunk. Ha módunk van rá, szervezzük meg a szüretelést szülők, ismerősök segítségével. Amennyiben ez nem lehetséges, a terményeket vigyük be az óvodába és szemléltetve, fogyasztva beszélgessünk róluk. Felejthetetlen élmény, ha együtt főzünk szilvás gombócot, s párosul hozzá néhány mondóka, vers, dal, s amíg gyúrunk, formáljuk a gombócokat, meg is tanuljuk. Mondóka: Kiugrott a gombóc a fazékból Dal: Éva, szívem, Éva Fésűs Éva: Kirándulás (vers) A diószüret is legyen természetes élmény. Kertekben, udvarokban biztos található diófa. A gazdával jó előre beszéljük meg, hogy szeretnénk elmenni szüretelni. A dió héjából bölcsőt, teknősbékát, vitorlást, katicabogarat stb. barkácsolhatunk. A dióbélből más gyümölccsel, almával, körtével, mogyoróval, szőlővel, mézzel átcsorgatva ízletes gyümölcssalátát készíthetünk. Mondóka: Itt csörög, itt pattog Találós kérdések a dióról, gesztenyéről Dal: De jó a dió Körjáték: Kiszáradt a diófa Mondóka: Görög dinnye, török tök Fütyül a rigó
Az igazi szüret a szőlőszüret. Már kevés helyen találjuk meg a régi hagyományt, de ha az óvodában megteremtjük hozzá a hangulatot, egy héten át játszhatunk a témával. Régi szüretek felidézése: ökrös fogatok, később lovas kocsik vitték a hatalmas hordókat fel a hegyre, ki a szőlőföldekre. A szüretelők is felültek a kocsikra, s énekelve vonultak. Amikor befejezték a szüretet, hordókban hazahozták, idehaza pedig várta őket a bográcsban főtt paprikás. Dal: Szőlő érik, vesző hajlik... A szürettel kapcsolatos új fogalmak: Csősz, kunyhó, suba, hívatlan vendég a seregély. Ilyenkor elővette a kerepelőjét, és kerepelt egész nap. Innen a szólás, hogy jár a szája, mint a kerepelő. Kerepelővel riogatta szőlőcsősz a madarakat. A beszélgetések, játékok során fontos kidomborítani, hogy a szüretelés társas munka: rokonok, barátok, ismerősök együtt végezték. Magyarázzuk el, hogyan szedték a szőlőt (ollóval, késsel), mi a hordó, mi a kád, a puttony, a bíró fogalma. Készítsünk madárijesztőt. Körjáték: Lipem-lopom a szőlőt Mondóka: Elmúlt a nyár itt az ősz... Mustkészítés. Minden gyermek hozzon otthonról (vásároljanak a szülők) egy nagy fürt szőlőt, ezt egy nagy edénybe begyűjtik, krumplitörővel kinyomják a levét. A finom mustot kulacsokba töltik. Ebből töltenek a poharakba és koccintanak egymás egészségére. A kulacs szemléltetésekor térjünk ki a fazekas munkára, a kulacs díszítményére. Létezik bőrrel bevont kulacs is. Hogyan készül. Képzőművészeti nevelés keretében kulcs-mintázást is tervezhetünk. A magyaros mintagazdagságra felhívni a figyelmet. Népdal: Ettem szőlőt most érik... Dramatikus játék Barsi Ernő gyűjtéséből: Őszi harmat, hideg eső (In. Barsi Ernő: Népi hagyományaink iskolai és amatőr színpadon. Hazánk Könyvkiadó, Győr 1995.) Dalok: A kassai szőlőhegyen Ősszel érik babám a fekete szőlő Lopom uram a szőlőjét... Csillag Boris tudom a nevedet... Elszáradt a szőlő... Szüreti bál szervezése szülőkkel karöltve. Az egész hónapban tanult dalokat, verseket, mondókákat előadhatjuk a szüreti bálban. Eredeti népi gyermekdalokra táncolni. Lehetőség a mókázásra, tréfálkozásra. Az időjóslásokban nagyon sok életbölcsesség van, hívjuk fel rá mind a gyerekek, mind a felnőttek figyelmét. A hónap folyamán készítsünk töklámpást! A hónap tevékenysége: sövényfonás, kosárkötés, gúzs Ősszel a gyékény, a vessző, a szalma, a csuhé gyűjtése nagy élmény. Ma már csak kevesen emlékeznek az ezekkel való bánásmódra, technikára. Szülők segítségével gyűjtsünk össze fűzfaszálakat. Legalkalmasabbak a fiatal hajtások. Elágazás nélküli hosszú vesszők legyenek. E célból magunk is nevelhetünk óvodánk udvarán vesszőnek való bokrot, de ezt előre tudatosítsuk gyermekeinkkel. A levágott vesszőket a tisztítás és a nagyságrend szerinti válogatás után kötegbe kötve hűvös helyen kel tárolni. A fűzfavessző felhasználása: gúzs készítése, sövényfonással házikók, kunyhók, kerítés készítése, kosárkötés. A hónap meséje A hónap meséje a Kolozsvári bíró c. magyar népmese. A róka meg a farkas a lakodalomban Babszem Jankó A kis ködmön Farkas koma kántorsága November - Szent András hava
Naphoz fűződő hiedelem-és szokásanyag November 1. – Mindenszentek napja A halottainkra való emlékezés ünnepe. Mindenszentek napján azokról a szentekről emlékezünk meg, akikről a kalendárium név szerint nem tesz említést. Innen az elnevezés: Mindenszentek. November 2. – Halottak napja Az élők megemlékeznek hozzátartozóikról. Világszerte rendbe hozzák a sírokat, és virágot visznek, koszorúkat helyeznek. Sok településen a koldusok a temetőkapuban sorakoztak alamizsnára várva. Az adományozás az ősi hagyományból ered, mely szerint a halott sírjára ételt-italt vittek, hogy ne éhezzen a túlvilágon. Elterjedt hiedelem az is, hogy a halottak fölkelnek ezen a napon, és hazalátogatnak. Ezért sok helyütt még ma is él a szokás: halottak napján üres kalácsot, ún. buktát sütnek, égő gyertya mellé a leterített asztalra helyezik, s amíg a család a temetőt járja, a gyertya ég. A hazajáró léleknek pedig ott a kalács. Többnyire annyi gyertyát gyújtottak, ahány halottja volt a családnak. A síroknál is gyertyát gyújtottak mondván: az örök világosság fényeskedjék neki – a gyertya ugyanis Krisztusnak, az örök világosság urának a jelképe. Ezen a napon tilos a mosás, mert akkor a halottak vízben járnak. Egyéb munkák is tiltva voltak, hogy ne zavarják az elhunytak nyugalmát. Az ünneppel kapcsolatban az óvodában a gyerekek által feltett kérdésekre adjunk választ, de részletes magyarázkodásba ne kezdjünk. Szólások: Mindenszentek napján, ha hó esik, márciusig nem olvad el. Halottak napján eltett káposzta nem áll el. Ajánlatos az ünnep előtti napokban kisétálni a temetőbe, megfigyelni, az emberek hogyan rendezik hozzátartozók sírhantjait. Az elmúlás soha ne legyen tabu a gyerekek előtt, de mérsékelten kell róla beszélni November 11. – Szent Márton napja A szentek legendáiból kétféle típust különböztetünk meg: egyik az aszkéta, az önmegtartóztató, az élet örömeiről lemondó, a vadonban böjtölő ember. Ilyen önsanyargató lehetett Szent Jeromos és Szent Antal. Az egyházi hősök másik típusa a jó pásztor, akinek életcélja a jótékonykodás, pl. Szent Márton püspök. A népi kultúra hagyományozásában a szenteknek éppúgy megvoltak az attribútumai, mint az epikai hősök jelzői. Szent Mártont a köpenyéről, kardjáról és a koldusról ismerjük fel. Szent Márton püspök Pannóniában született. Szombathely szülöttjének tekinti. Kultusza nem csak motívumkincsünket gazdagítja, de balladáink is többféleképpen jelenítik meg. Szent Márton köpenye: téli időben lován haladva egy ruhátlan koldussal találkozott, köpenyét kardjával kettévágta, s a koldusra terítette. A koldus maga Jézus volt. A legenda szerint Szent Márton szeretett volna kitérni püspökké választása elől, s a libaólba bújt, de a libák gágogása elárulta őt. Innen a Szent Márton lúdja kifejezés. Ekkor vágják Márton lúdját, és megkóstolják az újbort. Az újbornak Márton a bírája. Szólások: Idd Márton borát, és edd a lúdját. Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik. A hónap több napján számtalan jóslási és varázscselekménnyel találkozunk. Márton napján a pásztor nyírfaággal a kezében versbe foglalt jókívánságokat mondott a gazdának. Úgy szaporodjon a gazdának jószága, mint ahány ága-boga volt az ágnak. Ez az ún. Márton vesszejéhez fűződő szokás. A megszentelt nyírfavesszővel megcsapdosták a beteg jószágot bízva varázserejében gyógyulást remélve. November 19. – Erzsébet napja Könyörületességéről volt nevezetes. II. András és Gertrúd leánya, Árpád-házi Szent Erzsébet. Sárospatakon született 1207-ben. Egészéletét a betegek, árvák, szegények ápolásának szentelte. Legendák sokasága szól róla. Pl.: egy hideg téli napon kenyeret vitt a szegényeknek, amikor a kapuban sógora váratlanul rászólt: Mit viszel? Erzsébet ijedtében azt válaszolta, hogy rózsákat. Sógora széttárta Erzsébet kötényét, és tele volt rózsákkal. Hidas játékaink is többnyire történelmi személyekhez fűződnek, illetve erednek. A várkörjáró, hidas és kapus játékainkban a győzelem bújik meg. Mindhárom játéktípus legősibb népi gyermekjátékaink közé tartozik. A kapu átmenet egyik állapotból a másikba. Kapun átmenni annyit jelent: új állapotba kerülni. Pl. beléptem a várba = védve vagyok, otthon vagyok. Diadalkapuk = örömkapuk (úgy ünnepel, hogy átmegy alatta). Tudatosítja az új állapotot. Hidas játékainkban is hasonló érzelem jut kifejezésre. Átkelőhely egyik partról a másikra, veszélyes, de győzelemmel zárul. Várkörjáró játékaink a leánykérést idézik, annak egy-egy mozzanatát. Pl. Honnan jött, hová megy, szép Erzsébet asszony? Szent Erzsébet vagy Erzsébet asszony egyenként elviszi a körben álló lányokat. Kézen fogva, egymás után követik Erzsébet asszonyt. Hidas játék: Itthon vagy-e hidas mester? A várkerülő, a hidas és kapus játékaink egészséges versenyszellemre, kulturált küzdelemre tanítanak, amennyiben nem csap át durvaságba. A mediterán országokban a piactér volt a népi kultúra legfőbb színtere. A hidak éppolyan kulturális központnak számítottak, mint a terek. A komédiások, a bábosok, a mesemondók, a balladaénekesek, az árusok nagy találkozóhelye volt. Az Erzsébethez fűződő körjátékok ismertetésére a Pünkösdi ünnepkor keretében lesz még szó. Az Erzsébet névre sok csúfolódót ismerünk. Íme kettő: Ez a kislány beteges, Nem szereti a levest. Mert a leves paprikás, Ez az Erzsi heptikás.
Erzsi, Erzsi fakanál, Az ágy alatt szaladgál.
November 25. – Katalin napja Mint már említettük, a szentet attribútumáról ismerjük fel, így Szent Katalint a kerékről. Alexandriai királylány volt. Szüzességet fogadott, a római császár feleségül akarta venni, de visszautasította. A császár kegyetlenül megkínozta. Mártírhalált halt (kerékbe törték). A Katalinkor vízbe tett gyümölcsfaág karácsonyig kizöldül. Katalin után már nem tartottak mulatságot. Híresek a Katalin-napi bálok.
November 30. – András napja A disznóölés kezdete. Szent András apostol az első században élt. A halász Péter apostol testvére, ő maga is halász. Mártírhalált halt: átlós X keresztre feszítették, mert úgy vélte, nem illik úgy meghalnia, mint Krisztusnak. Innen az andráskereszt elnevezés. Az András-napot követő vasárnap már advent első vasárnapja. Ettől kezdve táncmulatságot már nem illik tartani.
Jellegzetességek
- Sok gyönyörű krizantém
nyílik, - az időjárás télire fordul, s mindenszentek után a természet is pihenőre tér, - séták alkalmával beszélgessünk a lombhullató és örökzöld fákról, - varjúcsapatok vonulása, - deresek a reggelek, - elrejtőztek a bogarak, rovarok, - az egerek keresik a melegebb helyet, beköltöznek a pincékbe, kamrákba, - Katalin-ágat teszünk a vázába, hogy karácsonyig kizöldüljön.
Megfigyelés: Ha Katalin kopog, Karácsony locsog.
Tevékenységi formák, lehetőségek november hónapban Megfigyeléseket kell végezni az időjárással kapcsolatban. Ha Márton lúdja jégen áll, Karácsonykor sárban botorkál.
Ha Márton napján esik a hó, akkor hosszú tél lesz. Ezekben a megfigyelésekben ősi tapasztalatok bújnak meg, amelyek józan, ésszerű megfigyeléseken alapszanak. Dalos játék a ludakról: Hatan vannak a mi ludaink Gyertek haza, ludaim –párbeszédes játék Környeztismereti témák: a baromfiudvar lakói; madáretető az udvarra illetve a madarak etetésére kiszemelt alkalmas hely kiszemelése; magvak tárolása az éhező madaraknak; a sün téli álmát alussza; az ősz lassan télbe fordul; behúzódunk a meleg szobába, ez a gyermekek számára sok játéklehetőséget ad. Vegyük elő a szeptemberben begyűjtött terményeket, s játsszunk és alkossunk csuhéból, csutkából, kukoricából. Kézművesség témái: szárízikből háziállatok, burgonyából sün, agyagból, sógyurmából állatok megmintázása; gyermekhangszerek készítése szárízikből, ez az ún. kórémuzsika vagy nádi hegedű.
November hónap már alkalmas az önálló bábozásra! Bábuk és díszlet megtervezése, elkészítése a következő népmesékhez: A griffmadár Világszép Nádszál kisasszony Világszép Ilonka Szélike királykisasszony
Az összegyűjtött terményekből megbeszéljük, hogy milyen bábfigurákat tudunk készíteni. Előre ne tervezzünk semmit. Ne határozzuk meg, hogy konkrétan az ismert mesék közül melyiket fogjuk bábbal bemutatni. Bízzuk a gyerekek képzeletére, mit látnak benne? Mit lehet kihozni belőle? Mire jó ez? Mi csak segítsük céljuk elérésében. A meseszöveg szószerinti visszaadását se követeljük meg. Nem a verbális képességek fejlesztése a cél, hanem az önálló logikus gondolkodás, az emlékezet és a figyelem erősítése. Az érzelmi hatás fokozására vegyük elő gyermekhangszereinket: a nádsípot, a csörömpölőt, a nádihegedűt, s a „színház zenekara és kórusa” népdalokkal színezve élvezetesebbé teszi az előadást. Ezzel is gazdagodik érzelmi világuk, alakul értékrendjük, növekszik kreativitásuk, s bővül szókincsük.
A hónap eseménye: a disznótor A disznóvágást András-napkor volt szokás elkezdeni. Ekkorra már hidegek voltak, s elállt a hús. Régen minden gyermeknek személyes élménye fűződött hozzá.. Az óvodában az ehhez fűződő szokásokról beszéljünk. Szülők segítségével keressünk olyan családot, ahol szívesen látnának bennünket kántálóként. Rohanó napjainkban a disznótorok is elvesztették jelentőségüket. Valamikor jeles eseménynek számított, ahová meghívták a szomszédokat, rokonokat. Napközben sütöttek, főztek, készültek az esti torra. Frissen sült hús, kolbász, hájas kifli várta a vendégeket.. Elmaradhatatlan volt a disznótoros leves és a szárma (töltött káposzta) A vacsora ideje alatt jártak a kántálók. Négyen-öten összeálltak, cigánynak öltöztek, s tepsikkel, palacsintasütővel csörömpölve megálltak a kapuban, és tréfás jókívánságaikkal köszöntötték a háziakat. Áldja meg az Isten e háznak gazdáját, Töltse meg az Istenmind csűrét, kamráját. Majd bementek a szobába, nagy csörömpölést csaptak, összeverték a tepsiket, fedőket. Látom az ablakon, Málé az asztalon. Nem köll nekem málé, Legyen a gazdáé! Köll nekem rétes, Az is legyen mézes, Hosszú nagy szál kolbász, Vastag sült hurka, Jó darab szalonna! A cigánynak öltözöttek jósoltak tenyérből, a medvejelmezbe bújtak táncoltak, ugrabugráltak. Négy lába van a disznónak, Ötödik a farka, Farka alatt van a duda, Fújja meg a gazda! A disznótori alakoskodók mindig vidám hangulatban érkeztek, céljuk az volt, hogy ügyeskedve meglopják a gazdát. A gyermekcsoport is öltözzön be kántálónak, ne várják be az estét, a sötétedést. Délutáni órákban, amikor van hurka, kolbász. A disznótor családi ünnep is. Kántáló dal: Eljöttünk mi kántálni, kántálni. (In: Szőke Anna: Elszaladt a kemence, Forum, Újvidék, 2000.)
A hónap tevékenysége: gyertyamártás, gyertyaöntés A gyertyaszentelés februárra esik, s a gyertyának talán akkor van kiemeltebb szerepe. Azonban ezt így mégsem határolhatjuk be.. A szentelt gyertya a világosságot, az életet jelképezi. Mint minden más szentelményhez, ehhez is több hiedelem fűződött. Otthon a falra akasztották, s vihar idején vagy a haldokló mellett meggyújtották. A gyertyakészítés az iparosodás előtt a női munkákhoz tartozott, akárcsak a szappanfőzés. A török hódoltság idején a jobbágyasszonyok kötelezve voltak a gyertyamártásra. A pásztorok a juh hájából olvasztott faggyút használták gyertyakészítésre. A gyertyamártás egyszerű technika, gyerekekkel könnyen készíthető. Régen a felmelegített viaszt (langyos legyen) hosszúkás, téglalap alakú edénybe öntötték, majd a gyertyabelet, népnyelven gatyamadzagot kifeszítve belemártották, majd kiemelték, hogy a rátapadt viasz megmerevedjen, újból belemártották, s ezt addig ismételték, míg olyan vastag nem lett a gyertya, amilyenre szerették volna. Ezután már csak mintát nyomtak rá, mángolóval egyengették, hogy szabályos henger legyen. A gyertyaöntés a gyertyakészítés fejlettebb módja. Üvegből vagy fémből készült, egyik végén kúposan összeszűkülő gyertyaöntő formába középre beerősítették a belet. s a felmelegített viaszt beleöntötték. Amikor kihűlt és megmerevedett, a gyertyát kihúzták a formából. Méhészektől kérjünk viaszt. A sonkolyosan vásárolt méz mellékterméke a viasz. Sonkoly = a méz kipergetése, kisajtolása után visszamaradt lép.
A hónap meséi Világszép Nádszál kisasszony Griffmadár Világszép Ilonka Szélike királykisasszony A három kismalac A sovány ember kövér malaca
Bábozás Lúdas Matyi
December – Karácsony hava
Naphoz fűződő hiedelem-és szokásanyag
Ádvent Ádvent tömör üzenete eljövetel, várakozás. Már advent első vasárnapjával beindul a készülődés. A karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik. Újkeletű szokás az ádventi koszorú készítése. Az 1950-es, 1960-as években még nem volt szokásban. Fenyőágakból, örökzöld gallyakból a szülők közreműködésével fonjon koszorút az óvónő. Elkészítéséhez feltétlenül felnőtt kézre van szükség. A hangulat megteremtéséhez vázába, kisebb dísztárgyakba helyezzünk zöld ágat a karácsonyi hangulat előfeltételeként. Az adventi koszorúba 4 szál gyertyát kell erősíteni, s minden hétfőn meggyújtani annyit, ahányadik adventi vasárnak, illetve az óvodában hányadik hét kezdődik. Az utolsó héten, tehát közvetlenül a karácsony előtti héten mind a négy gyertya ég. A koszorúk díszítésére piros, lila vagy fehér kellékeket szoktak felhasználni. A gyertyák színe is igazodik a díszítés színéhez. A fényesség az ünnep eljövetele! Ezeket a napokat rengeteg játékkal, örömmel, készülődéssel töltsük el. Minden az ünnepvárás jegyében múljon, mintegy lelki előkészület legyen a későbbi rácsodálkozásra. Egyetlen ünnepünk sem hoz annyi örömet, mint a karácsony ünnepe. Már az ünnep kezdetekor meg kell tanítani a gyermekekkel a Kerek Isten fája c. versikét. Kerek Isten fája, Szép tizenkét ága. Szép tizenkét ágon Ötvenkét virága, Ötvenkét virágból Három aranyalma. Aki kitalálja, Hull a virág arra! (A három aranyalma: Karácsony, Húsvét és a Pünkösd)
Az ádvent időszakában készültek fel a betlehemesek és a kántálók a „házalásra”. A karácsonyi verses köszöntőket kántálásnak, kóringyálásnak, mendikálásnak, angyali vigasságnak nevezik.
December 4. – Borbála napja A bányászok, tűzérek és a várak védőszentje. Édesapja bányatulajdonos volt. Kis-Ázsiában élt, keresztény hitéért lefejezték. A borbála-naphoz fűződő szokás-és hiedelemanyag nagyon hasonló a Luca-napihoz, de a magyar nyelvterületen kevésbé elterjedt. Ezen a napon is, hasonlóan, mint Katalinkor, Borbála-ágat állítanak a vízbe, hogy újévre kivirágozzon (cseresznye-, barack-, mandulaágat). Ha az ág újévre kivirágzott, a lány közeli férjhezmenetelére jósoltak. Doroszlón is virágoztattak Borbála-ágat, de nem kötötték hozzá a férjhez menés jóslását.
December 6. – Szent Miklós napja A legközismertebb szentek közé tartozik. Térítő útján került Myrába 8+350 körül), ahol püspöknek választották. Esténként járta a várost, s ahol látta, hogy szegény gyerekek élnek, csomagot tett az ablakjukba. Innen ered a Miklós-napi ajándékozás. A mikulásnak két alakja él: az egyik az, amelyiket sohasem látunk, az éj leple alatt hozza ajándékát az ablakba helyezett, kitisztított cipőkbe. A másik az alakoskodó, piros jelmezt öltő, szakállas bácsi, aki házról házra személyesen viszi el a csomagot. Puttony van a vállán, ő büntetni is szokott, virgács van a kezében. Érdekesség, hogy a jelmezbe öltözött Mikulást a fekete krampusz is elkíséri (ördögszerű figura). A Télapó jelentése nem azonos Szent Miklós alakjával (orosz= fagy apó). Említést kell még tennünk a láncos Miklósról: kifordított bundában, láncot csörgetve ijesztgette a gyerekeket, nagylányokat. Rontom, bontom, csontom, Csörgő, börgő lánccal jöttem. Van-e rossz gyerek a háznál? A jónak kaláccsal, A rossznak virgáccsal.
A Mikulás-napi szokás falvainkban az 1920-as évektől terjedt el.
December 7. – Ambrus napja Méhészek, mézeskalácsosok ünneplik ezen a napon a védőszentjüket.
December 13. – Luca napja Szicíliai származású őskeresztény vértanú. Maga a Luca név a latin lux = fény szóból ered; Szeme fénye, szeme világa. A vakok és gyengén látók védőszentje. A nők számára munkatilalmi nap. E naphoz a bőségvarázslás hagyománya fűződik. Számos mágikus eljárás, tilalom és praktika fűződik ehhez a naphoz. Szép szokásunk a lucázás. Luca-nap reggelén „kotyolni” jártak a fiúk.
December 24. – Karácsony vigíliája Vigília – az ünnep előestéje.
December 25. – Karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. December 26-ától újévig jártak a regösök. Honfoglalás előtti szokás. Pogány hit szerint a regösök varázslók voltak, szavaik mágikus hatással bírtak. A „reg” szó hevületet jelent, a regő rejtemben a varázslás vélhető fel. A regösöknél láncos bot volt. A söprűnyél végére erősítünk 20-30 cm hosszú láncokat, amelyekkel a ritmust ütik, vagy zörögve rázzák. Adjon az Úristen ennek a gazdának, Két szép tehenet, százezer forintot, Fele a gazdáé, fele regölőké! Hej regő rejtem, regő rejtöm!
Ha a gazda jó volna, a mák feje lankadna, Tízessel, húszassal megajándékozna.
December 28. – Aprószentek napja Heródes, a zsidók királya féltve hatalmát a megszületett Messiástól, megölettetett minden két évesnél fiatalabb fiúgyermeket. Aprószentek napján ezekre az ártatlanokra emlékezünk. Aprószenteki szokás a vesszőzés vagy korbácsolás. A fiúk házról házra jártak, s beszóltak: „Hányan vannak az aprószentek?” Válasz: „Hányan, hányan? Minden sarokban egy szakajtóval.” Ezután a fiúk fűzfavesszővel vagy mogyorófavesszővel „megverték” a gyerekeket, hogy egészségesek maradjanak. A naphoz fűződő párbeszédes dramatikus játék a: Mit akar itt ez az egy ember? Ninive. ninive, király, király biztos. (stb.) A dal bibliai motívumot hordoz. Ninive asszír város a Tigris folyó mentén. Kapzsisága, bálványimádása és fényűző életmódja miatt az Úr Jónás prófétát a városba küldte, hogy megtérésre szólítson fel. A dal Ninive ostromáról szól, melyben a város kiüresedik. Ninve romjait már az 1800–as évek végén megtalálták a régészek, s előkerült az emberi kultúra egyik fellegvára.
Jellegzetességek
- A természet megpihen, téli álmát alussza mindaddig, míg az első hóvirág ki nem bújuk, - beszorulunk a meleg szobába, az állatok vastag szőrzetet növesztenek, - a madarak bejönnek a házak közé, hangos csiripelésükkel felverik a környéket, - a csillagászati tél december 21-én kezdődik (ez az év legrövidebb napja), - esik a hó (szólás: Kiszakadt az angyalok dunyhája), - a föld kemény, fagyos, kopog, - a napsütésre olvadni kezd, enged a föld fagya, - a hópelyhek alakjai, - a fákra hullott hó csodálatos képet fest.
Tevékenységi formák, lehetőségek december hónapban Az óvodai munka legintenzívebb időszaka a tél. Decemberben ki-ki ízlésének megfelelően készüljön az ünnepre. - Készítsünk adventi létrát, annyi foka legyen, ahány nap van december 24-ig. Tetejében az adventi csillag, mely napról napra lépeget egy fokkal feljebb. Az adventi létra fokaira mindennap helyezzük fel az aznap elkészített tárgyat, annak szimbólumát. Ez is jelezze, hogy mi mindent készítettünk már el karácsonyra. A szeretet ünnepe mellett a karácsony a meghitt vidámságnak az ünnepe is. - a piros ruhás Mikulással kocsikázzunk a település utcáin, lehetőségektől függően sétálhatunk is, fogjuk a kezét. - Mikulás csizmák szabás, varrása piros filcből, - a nevelők Mikulás reggelére a gyerekek szobacipőjébe egy-egy szem cukorkát rejtsenek, esetleg megszervezni a Mikulás érkezését is. - énekeljünk, verseljünk a Mikulásnak. Öltöztessük be a gyerekeket kis krampuszoknak, vagy kicsi Mikulásoknak. - Mikulás-ünnepre díszítsük fel a munkaszobát, a folyosókat (piros csizmák jelképezzék, illetve jelezzék az ünnep közeledtét.
Beszélgetési témakörök: - Jézus születésének várakozási időszaka. Felolvasás a gyermekbibliából. - Mire szoktunk várakozni? A várakozás izgalma az ellentétes jelentésű szavakkal jól érzékeltethető: beteljesülés-csalódás, vidámság-fájdalom, öröm-bánat, siker-sikertelenség. - Beszéljünk az ajándékozás öröméről, és arról, hogy ne követelődzünk. - Szent Miklós üzenete az, hogy segíts, ha tudsz. Legyen az az örömünk, hogy mi jót tehetünk, illetve tettünk. - December 7-én mézes teát kell inni. Beszéljünk a méz fontosságáról, gyógyító erejéről. Idézzük fel a már tanultakat a méhekről, munkájukról. Ezen a napon sütjük a mézeskalácsokat. Az elkészült masszát a gyerekek szaggatják, díszítik. Amikor kisült, tálcákon félretesszük a karácsonyfa díszítéséhez szükségeseket. - Sütés közben kezdeményezzünk beszélgetést a mesterségekről: Mi leszel, ha nagy leszel? Dal: Méz, méz, méz, termett méz... Szólások: Szereti, mint medve a mézet. Szorgalmas, mint a méhecske.
Luca: december 13. A magyar néphit szerint kétféle Luca van, a jó és a rossz (boszorkány). Luca megbünteti azokat, akik a neve napján dolgoznak. Népmeséinkben, hiedelemmondáinkban gyakran fordul elő a boszorkány. Most alkalmunk adódik tudatosítani a gyerekekben, hogy boszorkány nincs, az emberek tudatlanságából fakadt régen ez a félelem. Ők sem láttak soha, csak elképzelték. Készítsünk kukoricacsuhéból boszorkányt, hogy a gyermek lélekben megbékéljen e misztikus lénnyel.
Lucapogácsa A lucapogácsa különféle jósló tevékenységekkel van összefüggésben. Szülők közreműködésével elképzelhető a lucapogácsa összeállítása, az óvoda konyháján, illetve a munkaszobában. A gyúrásnál segítkezhetnek a gyerekek, pogácsaszaggatóval kiszaggatják a kerek formákat, tojással lekenik. Csak egyetlen egy pogácsába kell elrejteni egy fémpénzt, ami a hiedelem szerint a megtalálónak szerencsét hoz. Amikor kisült, fehér vászon szalvétába kössük be a pogácsát, s úgy vigyük a gyerekek elé. Egyúttal kialakítjuk a batyu és a hamuba sült pogácsa fogalmát. A szituáció alkalmas egy dramatikus játék elindításához. Batyut kötünk egy kisfiú vállára, s elindul világot járni. Kikkel találkozhat? Ki ő? Szegény pásztorfiú? Szegénylegény? Álcázott királyfi? Kit vagy mit keres? Néhány kiegészítő kellékkel segítsük a képzelet szárnyalását. A lucapogácsa felszolgálását tegyük ünnepélyessé: leterített asztal, a batyu ünnepélyes kibontása. Mielőtt elfogyasztanánk, beszélgessünk a Luca-napi hiedelmekről. Előző nap adjuk feladatként (nagycsoportnál) beszélgetni odahaza a nagyszülőkkel arról, miben hittek régen, milyen szokások voltak ezen a napon? Íme néhány ezek közül: - akinek a lucapogácsa jut, az, az elkövetkező évben szerencsés lesz, - a lucacédulák: 12 cédulát írtak, mindegyikre egy fiúnevet, s Luca-nap után kezdték egyesével tűzbe vetni. Minden nap egyet. Amelyik utoljára maradt, az mutatta a jövendő férj nevét, - a háziasszonynak kifelé kell söpörni, hogy minden rossz elmenjen a háztól, - Luca napján tilos fonni, kötni, varrni, mert bevarrják a tyúkok fenekét, és nem tojnak, - napközben a gazdasszonynak sokat kell ülni, hogy a kotlók jó ülősek legyenek, - a férfiak éjszaka megpiszkafázták, megkotorták a tyúkokat, hogy jól tojjanak.
A lucabúzáról Ezen a napon kell a karácsonyi búzát elültetni, ami majd a jövő évi termésre utal. Ha szép lesz a búza, magas szárba szökken, jó termést jelent. Egy nappal előbb áztassuk be a búzát, majd kis tálacskába rakjuk a magvakat, rendszeresen locsoljuk. Utaljunk arra, hogy amelyik magot nem teszik földbe, sohasem fog kihajtani, újjászületni. Keresztény magyarázat szerint a búza a kenyér jelképe. A tányérkák közé készítsünk napkorongot, amely a napot, a fényt jelképezi. Elkészítése hasonló a pókhálóhoz, közepe sztiropolból, tömény szivacsból legyen. Ebbe szúrjuk a fogvájókat, és sárga fonallal körbefonjuk. Egyúttal megtanítjuk a gyermeket az ősi foglalkozások egyikére, a kosárfonásra. Napkorongot fűzfavesszőből is fonhatunk.
Luca széke Lényege: a boszorkányok felismerésére szolgált. Karácsonykor magukkal vitték az éjféli misére, erre felálltak, s meglátták, ki a boszorkány. A Luca széken december13-tól mindennap dolgoztak valamit. Innen az ismert szólás: „Lassan készül, mint a Luca széke”. Ha van fafaragó ismerősünk, hívjuk meg, mutassa meg, hogyan faragják, vésik a fát. A fiúgyermekeknek igazán szükségük van az ilyen jellegű foglalkozásokra.
Lucázás A múltban a fiúk jártak kotyolni-lucázni. A Luca-naphoz fűződő dramatikus játékokat szívesen játsszák a gyerekek. A dramatikus szöveg megtalálható: Forrai Katalin: Ének az óvodában.
Az adventben karácsonnyal kapcsolatos óvodai tevékenységek - Ádventi koszorú, - kosárfonás, napkorong, - fenyőfadíszek, - szalmadíszek, - takarítás az óvodai játékszerek közt, jelezvén az ünnep közeledtét, - sütemények, kalácsok sütése, - dió, mák begyűjtése, - betlehemezés, - kántálás, - betlehem készítése kartondobozból, - búzaültetés, - makkból nyaklánc, - csuhéból fonás, - ajándékok, meglepetések, - boszorkányok csuhéból, - a csoportszoba díszítése, - diófestés.
December 24-24, karácsony December 24-e az esztendő legrövidebb napja. Az emberiség ősidők óta ünnepli. Tisztelték a Napot, mely legyőzi a sötétséget. Nyugaton ezen a napon nagy tüzet raktak, s várták az újjászülető Napot. Tehát karácsony Jézus és a Nap újjászületésének a napja. Magyarlakta területeken a karácsonyfa-állítás szokása a múlt század második felében vált szokássá. Szép szokás, ha magunk készítette kaláccsal és díszekkel ékesítjük. Tudatosítjuk: Jézus ezen a napon született, sok-sok évvel ezelőtt, s emlékére karácsonyfát állítanak az emberek. Az örökzöld fenyő az életet jelenti.
A karácsonyi asztalterítés Szép élmény lenne a gyerekek részére, ha módot találnánk a karácsony közös megünneplésére. Mivel nálunk a téli szünidő időpontja változó, a karácsonyi asztalterítést szervezzük az utolsó tanítási napra. Az asztalokat terítsük le fehér terítővel. Ajánlatos piros csíkos szőttes abroszt biztosítani erre az alkalomra. A piros az örömet jelenti. Az előre elkészült asztaldíszek (ikebanák) felkerülnek az asztalra, meggyújtjuk a gyertyákat, közben az adventben tanult dalokat énekeljük. Az asztalra kerül a Luca-napjától csíráztatott búza, piros alma, kis tányérkán fokhagyma, dió, méz. A karácsonykor fogyasztott ételeknek, csemegéknek mágikus hatásuk van. Uzsonnára tálaljunk mákos tésztát vagy gubát. - A sokszínű bab, mák, lencse a pénz bőségét biztosította. A gyerekek szeretik a mákos tésztát, különösen mézzel. A méz édessé teszi az életet - vallják az idősek.
A mendikálásról Mendikálni, karácsonyt köszönteni kicsiny gyerekek szoktak járni. Mendieare = koldulni. A mendikálás szó a középkorból ered. Karácsonyi jókívánságokat mondtak betérve a házakhoz, ahol azután dióval, almával, kaláccsal jutalmazták őket. az adomány sohasem volt pénz, az adományt tarisznyába gyűjtötték. Varjunk mi is tarisznyát az óvodában!
Időjárásra vonatkozó népi jóslások Ezt adjuk feladatnak a gyerekeknek, jó alkalom a kapcsolatteremtésre nagyszülőkkel, szomszédokkal.
Karácsonyi dalok Kiskarácsony, nagykarácsony Kösd föl, Örzse, ködmönkédet A hajnali harangszónak A zöld fenyőfán (bár nem magyar népköltés, tanításra ajánlott) Mennyből az angyal Csorda pásztorok Ó boldog Betlehem
Betlehemezés Hívjuk meg a betlehemezőket otthonunkba, óvodánkba, ne feledjük e régi hagyományunkat. Óvodásokkal ne betlehemezzünk, ez még korai nekik. A karácsonyi dalokat, énekeket hallgassuk kazettákról, dúdolgassuk, fokozzuk a közelgő ünnep hangulatát.
A hónap tevékenysége – kukoricacsuhé A kukoricacsuhét ősszel gyűjtsük be. Ritka szövésű zsákokban tároljuk, hogy meg ne penészedjen. Használat előtt egy nappal benedvesítjük. A fonás a legalapvetőbb megmunkálása a csuhénak. Kiskosár, szakajtó, alátétek alapanyagai a vékonyabb csuhédarabok. A háromágú fonatot könnyen elsajátítsák a gyerekek. Csuhéfigurákat felnőtt segítségével készítsünk. Kéményseprő elkészítés. Teste toboz, a feje gyöngy és a sapka filcből készül.
A hónap meséje Móra Ferenc: A didergő király Az ördög és a két leány
Január – Boldogasszony hava
Naphoz fűződő hiedelem és szokásanyag Január 1. – Újév napja Szerencsevarázsló, gonoszűző, termékenyvarázsló ünnep. Fontos szerepe van ilyenkor a jóslásoknak, manapság a jókívánságoknak. Általános hiedelem, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz az egész év. Pl.: Pénzt ne adjunk kölcsön, korán keljünk és frissek legyünk. Malacot sütnek, mert az előretúrja a szerencsét.
Január 6. – Vízkereszt napja A karácsonyi ünnepkör zárónapja, a farsang kezdete. Még egyszer meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, megcsodálják a betlehemet, majd leszedik a karácsonyfát. Jézus megkeresztelésének a napja. Az egyház ezen a napon vizet szentel. A szenteltvíz kereszténységünkre emlékeztet. Ezen a napon kezdődik a házszentelés is. A víz, a só, a kréta a házszentelés kellékei. (A szenteltvíz a megtisztulást jelenti, krétával az ajtófélfára felírják a három király kezdőbetűjét 20+ G+M+B+09). Házszentelés alkalmával a pap írja fel, egyébként a család feladata. A szokás a kereszténység előtti időkre emlékeztet. A házszentelés lényege: a gonosz szellemek ellen vízzel szentelik meg a házat. A vízszentelést napjainkban a templomban végzik, s bárki vihet haza belőle.) Déli harangszó után a kántálók elindultak ünnepet köszönteni, és begyűjtötték az adományokat. Január hatodikán a háromkirályok ünnepén arról is megemlékezünk, hogy Gáspár, Menyhért, Boldizsár meglátogatták Betlehemben a kis Jézust. Aranyat, tömjént és mirhát vittek neki ajándékba. Tömjén = meleg égövi fa kérgéből kivont, templomi füstölőszerként használt gyanta. Mirha = némely afrikai fa füstölésre használt illatos gyantája Koleda = adománygyűjtés
Időjárásjóslás: Ha vízkereszt vizet ereszt, A tél soká ki nem ereszt.
Január 22. Vince napja A szőlősgazdák védőszentje. Ha megcsordul Vince, Teli lesz a pince.
Január 25. Pál napja Szent Pál apostol megtérésének ünnepe. Ettől a naptól várjuk az idő jobbra fordulását. Fontos időjósló nap. Pálfordulás, ha tiszta, Bőven terem mező, búza.
Ha fényes Szent Pál, minden termés szépen áll, Ha Pál fordul köddel, jószág hullik döggel.
Pál fordulása –fél tél elmúlása. Pál fordulása – fél tél, fél kenyér.
A néphiedelem szerint január 25-én kibújik a medve a barlangjából. A medve, ha meglátja árnyékát, visszamegy, tovább alszik, mert hosszú tél lesz.
Jellegzetességek - A hóvirág jelzi a tavasz ébredését, az újjászületést, - a levegő még hideg, de hosszabb időre bújik elő a nap, - a madarak nagyon szenvednek a hidegtől, - állatnyomok keresése a hóban, lehetőség szerint kint a mezőn, város vagy faluszélén, , zord tél, csikorgó hó, - a háziállatok alkalmazkodás a télhez, - a gazdasági udvar megfigyelés.
Tevékenységi formák, lehetőségek január hónapban. A vízkeresztről inkább csak meséljünk a gyerekeknek. Mondjuk el a bibliai történetet, a keresztelés lényegét, azt, hogy mi is meg vagyunk keresztelve. Voltál-e már keresztelőn? Meséld el! Domborítsuk ki a szenteltvíz lényegét, azt, hogy mi is meg vagyunk keresztelkedve, hogy nekünk is van nevünk, ezt a szüleink választják. Kérdezzük meg, hogyan kapták nevüket? Szüleik meséljék el, mi szerint választottak nevet gyermeküknek? Dramatikus játékként játsszuk el a keresztelőt. Papírszalvétából és dióból cérna segítségével könnyedén készíthetünk babákat, amelyet mindenki a kezében tart, és babáikat ringatva mondjuk az új mondókát: Aludjál, aludjál kicsike rózsaszál, Ringó kis bölcsődben anyádról álmodjál. A keresztelői ebéd terítését is szervezzük meg, illetve játsszuk el. Karácsonykor már szembesültek azzal, hogyan néz ki az ünnepi asztalterítés: terítőt festünk, a motívumokat határozzák meg a gyerekek. Krumpli-nyomással szalvétát díszítünk. A hajtogatás egy módjával ismerkedhetünk meg. Keresztelőre a meghívottak ajándékot visznek. Hogyan csomagoljuk be? Az esztétikai érzék fejlesztése. Vízkeresztkor szedjük le a karácsonyfát. Még mielőtt leszednénk, idézzük fel az élményeket: hogyan ünnepeltél otthon, megnézted-e a betlehemet a templomban, jártak-e nálatok a betlehemesek? Fessünk csomagolópapírra újévet: amilyennek szeretnéd az újesztendőt, olyan színű pöttyöket fessél rá és annyit, amennyit te gondolsz. Az újévi maszkokból előveszünk néhányat, eközben szóba kerül az újév búcsúztatása, szilveszter éjszakája, amikor mindannyian tréfás, vidám hangulatban vagyunk. Megfelelő zeneszámra táncolni is lehet, felidézni az év legbolondosabb éjszakájának hangulatát.
Háromkirályozás A gyermekbibliából felolvassuk a történetet, s hagyjuk, hogy a gyerekek spontánul eljátsszák. Kiegészítő eszköz lehet a papírkoronák megtervezése, díszítése. Palástként bármi szolgálhat, terítő, sál, kendő. A dramatikus játék lényege a rögtönzés. Mondókatanítás Pálfordulás kapcsán. Magáról a bibliai történetről nem kell a gyerekeknek beszélni, a nevelőnek viszont tudnia kell, hogy egyik legősibb népi mondókánk ehhez a naphoz kacsolódik. Híd alatt, pad alatt, kőkorsó, Nem vagyok én Fajankó. Hanem Isten kovácsa, Szent Pál lovát patkolom. Arany szeggel szegezem. Kon-kon-kongasd ki, Ezt a kislányt forgasd ki. A mondóka beszéd-és mozgáskoncentrációt követel a gyermektől. Három ökölcsapás, egy taps, s így ismétlődik minden sora, kivéve az utolsót, ahol 4+1. A gyermek markába tegyünk egy diót, vagy mogyorót, ezt kell, hogy szorítsa. Ezzel a mondókával olyan ismereteket nyújtunk át, ami belenyúl a történelembe. Mi a kőkorsó? Hogyan tárolták benne a vizet a mezőn? (Környezetismeret) Ki a fajankó? Kit nevezetek fajankónak? Aki butácska. A régi vásári játékszerről kapta a nevét. Egy kis önmegerősítés: nem vagyok én fajankó. Kik voltak a kovácsok? Mi mindent kovácsoltak? Milyen kovácsolt munkát ismersz? Grafitceruzával tervezzünk vaskaput, kerítést, sétáljunk el megtekinteni egy díszes vaskaput, kerítést. Célkitűzés: a formák, a minták ritmikus ismétlése.
A hónap tevékenysége január hónapban A szövés A szövés legősibb mesterségeink közé tartozik. A természet maga kínálta az alapanyagot: len, kender, gyapot, az állatok szőre, a kecskeszőr, a birkagyapjú. Szűkebb környezetünkben a XII. századtól ismeretes a fonás. A szövés egész évben végezhető tevékenység. Fontos, hogy munkánkat mindig valamilyen cél érdekében végezzük, legyen terítő, alátét, hajpánt, nyaklánc. Ajándéknak is szánhatunk egy-egy elkészült darabot. Kiscsoportban fűzéssel kezdjük a szövés, fonás megalapozását. Szeptemberben a begyűjtött magvakból, terményekből, különböző füzéreket készítünk: tökmag, gesztenye, csipkebogyó, bab, kukorica. Középső csoportban következik a fűzés papírlapra. Az alapot egyforma távolságra zsilettel bevágjuk. A fűzéshez szükséges bevezető szalagokat a felvető csíkokkal egyforma szélesre vágjuk. A fűzés lehetőséget nyújt az egyéni elképzelések kifejezésre, díszítőérzékük fejlesztésére. Szövőkeretet asztalossal készítessünk, de barkácsboltokban is beszerezhető. A keret nagysága attól függ, mit szeretnénk készíteni, de mindenekelőtt a gyermekhez méretezzük. Körkörös felvetés megkezdésekor a fonal végét a keretre kell rögzíteni, ahonnan indulunk. Egyenlő távolságra igazítsuk a szálakat. Nagycsoportos munka.
A hónap meséje A prücsök krajcárkája Kacor király A három kívánság A nagyot mondó legény A só Az égig érő paszuly
Február – Böjtelő hava
Naphoz fűződő hiedelem-és szokásanyag Február 2. – Gyertyaszentelő napja A gyertyaszentelés európai elterjedése a XII. századra tehető. Pogány bűnbánati körmenet maradványa, melyet a Februus, illetve Pluto tiszteletére tartottak. Hajdan február az év utolsó hónapja volt, és illett az embereknek megtisztulniuk. Ezért is nevezik februárt a tisztulás hónapjának. A régi rómaiak fáklyás körmenetben vesszővel igyekeztek egymást megmenteni a bűnöktől. Ezzel párhuzamosan a keresztények gyertyákkal vonultak, amely Krisztust jelképezte. Ezen a napon a templomokban gyertyát szentel az egyház. Hiedelmek: Ha gyertyaszentelőkor kisüt a nap, a medve kijön a barlangjából, s ha meglátja az árnyékát, visszabújik, mert még hideg lesz.
Szólás: Ha fénylik gyertyaszentelő, az ízéket vedd elő!
Gyertyaszentelő melege, sok hó és jég előjele. Ha gyertyaszentelő havaz, közel a tavasz.
Február 3. – Balázs napja Egykoron a diákok Balázs és Gergely napján (március 12.) járták a falut, adományokat gyűjtöttek a tanítójuknak, és tanulókat verbuváltak. Középkori eredetű népszokás. Néprajzi kutatások szerint mindkettő szláv eredetű szokás. A Gergely-nap valamikor egybe esett a szlávok újesztendejével.
Február 14. – Bálint napja Tyúkültetés napja. Ekkor raknak fészket a madarak. A madarak nászának is nevezik ezt a napot.
Február 24. – Mátyás napja Jégtörő Mátyás napja, Mátyás megolvasztja a jeget. „Ha Mátyás nem talál jeget, hoz majd akkor eleget –tartja a mondás. Vetőnap: mákot, borsót, zöldségfélét vetnek.
Farsang Farsangnak nem tulajdonítottak mindenhol egyforma jelentőséget. A Földközi tenger térségében kiemelkedő ünnepnek számított, fontos volt Közép-Európában, de az északi országokban, Angliában, Skandináviában volt a legkisebb jelentősége. Valószínűleg az időjárás miatt. A hidegebb égöv nem kedvezett az utcai fölvonulásoknak. A farsang a tréfálkozások ideje volt: a fordított szituációké (a férfi nőnek öltözve). Megfordulhattak a viszonyok, szerepcserék történtek. A tiltott tabuk is előtérbe kerültek. A kortársak a farsangot az őrület világának, a feje tetejére állított világnak nevezték. A farsangi rítus első eleme a felvonulás. A szereplők beöltözve gyalogosan, mozgó színpadon és egyéb járműveken haladtak az esemény központi helyéig. A farsangot hatalma színjátéknak tekinthetjük. Szívesen öltöztek papnak, ördögnek, , vadembernek, bolondnak, medvének. Az emberek lisztet szórtak egymásra, almával, naranccsal dobálták egymást. Ez a farsangi őrület semmire sem volt tekintettel: az agresszivitás szóban és tettben is megnyilvánult. Itt került sor a színjáték bemutatására, amely többnyire a Farsang és a Böjt csatája. A Farsangot kövér lovon szimbolizálták, a Böjtöt sovány gebén. A farsang a középfelnémet Fasching szóra vezethető vissza. Nyíltan ki lehetett fejezni azt, ami belül motoszkált az emberekben. Az álarc segített abban, hogy az emberek megszabadulhassanak mindennapi énjüktől. A farsang eltemetése felfogható úgy is, hogy a szabadság ideje lejárt, most már a mindennapi józansághoz kell visszatérnünk: a szellemet vissza kell zárni a palackba. A farsangot pogány kori gyökerei miatt az egyház nem tartja saját ünnepének.
Jellegzetességek Februárban még javában tart a tél, de a tavasz apró jeleit már megfigyelhetjük a levegőben: a madarak vidámabban csiripelnek, nyílik a kökörcsin és a hóvirág, bújni kezd a jácint, kékebb az ég, napközben mind több járókelő van az utcán. - A hó és a jég tapasztalati tulajdonságai.
Tevékenységi formák, lehetőségek február hónapban - Szent Balázs a betegek patrónusa, alkalom arra, hogy beszélgessünk az orvos munkájáról, - régi kuruzslásokat, hiedelmeket magyarázzuk meg, - a balázsjárás kötött szöveg alapján óvodásoknak nem tanítható, viszont szerepjáték formájában, a nevelő elbeszélése alapján kedves kis orvosos játék alakulhat ki. - A farsangi szokások különös színességgel hirdetik a tél és a tavasz szimbolikus küzdelmét. Csúcspontja farsangvasárnap,- hétfő és a húshagyó kedd. Háromnapos vidám mulatozás. A felvonuláshoz és a jelmezbálhoz az előkészületeket már február első hetében elkezdjük. Farsang a kreativitásnak és a bohóckodásnak ezerfajta lehetőségét kínálja. - Készítsünk egyszerű maszkot kartonlapra (kivágjuk, kifestjük), - papírmasé-maszk készítése, - a rendezvényre plakátokat tervezünk közösen a gyerekekkel. Tervezzék meg ők, a felnőtt csak a szöveget írja rá, - belépőjegyek tervezése, - közkedveltek az állatalakoskodó játékok: ló, kecske, medve. Érdekes megfigyelni, hogy a gyerekek szívesen bújnak olyan állat „mögé”, amelyik erős, agresszív, tekintélye van a többi állat között. - Tyúkültetés napján felidézzük a baromfiudvart. Elismételjük a Márton-naphoz fűződő dalos játékokat, - magokból kalárist fűzünk, - magvakat csíráztatunk.
A hónap eseménye: FARSANG Viaskodó játékok A tél-tavasz párharca lehetőséget ad a tréfás viaskodásra. Minél több lehetőséget kell biztosítani az ilyen erőkifejtésre, párharcra, természetesen normál keretek között. Versenyjátékban is összemérheti erejét az egyik csoport a másikkal.
Batyubál az óvodában Szívesen játsszák, tehetjük délutánra is, tanításon kívül is. A batyut odahaza elkészítik, botocskára tűzi, s vállukon a fiúk hozzák. A kislányok az összekötött szalvétát a kezükben fogják. A batyubálok pontos menetét előre meg kell határozni, forgatókönyvszerűen kidolgozni, nehogy rohangálásba, szeleburdiságba csapjon át. Táncház jelleget is ölthet. Tanítsunk új tánckoreográfiát népdalokra.
Maskarás fölvonulás Napokkal előbb otthonról hozzanak a gyerekek olyan ruhaneműt, amelyre már nincs szükség, s amit esetleg föl is szabhatunk. Beszéljük meg, hogy ki mi szeretne lenni. Segítségül szolgálhat, ha felidézzük a mesék szereplőit. Ez könnyítést jelent a gyereknek, mintha csak azt mondjuk, hogy te leszel a bárány. Egészen más érzelmi hatást vált ki belőle, ha így fogalmazunk: Te leszel az aranyszőrű bárány. A maskarás fölvonulás is lehetőséget ad arra, hogy minél gyakrabban elhagyjuk az óvoda épületét, Mivel télen erre kevés alkalom adódik, a farsangi fölvonulást ne mulasszuk el. A farsangi jelmez a magyar nyelvterületen mindig vastagabb, melegebb holmiból állt össze a hideg miatt. (Busójárás) Gyermekhangszerekkel, cintányért helyettesítő födőkkel a zajkeltés minden lehetőségét megragadva csujjogatókat, csúfolódókat mondva változzunk át mi is.
Lakodalmas paródia Kisfiú legyen a menyasszony. Fejére fokhagymakoszorút tegyünk, ez a fejdísz. Virágcsokor helyett kóróseprűt kapjon, amelyről hagyma és krumpli lógjon. Szerepcserére mindig adjunk lehetőséget. Farsangi versbetéteket kiabáljanak a felvonulók.
Télcsúfoló, téltemetés Ennek jegyében egy szalmabábot kell készítenünk, amely a telet jelképezi. A szalmabábot tréfálkozva vigyék magukkal. A cél az elpusztításon volt, ezért vagy vízbe dobták, vagy elégették. Bármely színjátéktípust választjuk, befejezésként farsangi fánkot szolgáljunk fel. Dalok: Sárdó, jöjj el Hej, szénája, szénája Jár a toronyóra (órakánon)
Mondóka: Töröm, töröm a mákot Öndöndesz
A hónap tevékenysége: gyöngyfűzés, papírmasé Óvodásainkat csak a legalapvetőbb elvekkel ismertessük meg, amelyek alapul szolgálnak majd később a tudásvágy felcsigázására, a gyöngyfűzés kulisszatitkainak elsajátítására. A szakirodalomban kásagyöngy kifejezéssel találkozunk, ez a gömbölyű forma. A szalmagyöngy hosszúkás, henger alakú. Az egysoros gyöngyfűzéssel készült nyaklánc a legegyszerűbb formája a gyöngyfűzésnek. Papírmasét léggömb segítségével készíthetünk. A léggömböt felfújjuk. Az újságpapírt kb. 5x5 cm-es darabokra szaggatjuk. Ragasztóba mártjuk és 6-7 rétegben felvisszük a léggömb elülső felére. Két-három nap múlva száradás után kipukkasztjuk a léggömböt. Most már kedvünk szerint festhetjük ki az álarcokat. A szem, az orr-és a szájnyílást ollóval kivágjuk. A gyermek arcához gumiszalaggal rögzítjük.
A hónap meséje Illyés Gyula: Ilók és Mihók Benedek Elek: A nagyot mondó legény A pulyka beszéde Az egér farkincája A szárnyasok királyválasztása
Március – Böjtmás hava
Naphoz fűződő hiedelem és szokásanyag Március régi magyar neve Böjtmás hava. Az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja. A nagyböjt java többnyire márciusra esik.
Március 12. – Gergely napja A diákok gergelyjárása. Teljes nevén Nagy Szent Gergely pápa. A középkori kultúra egyik legnagyobb előkészítője. Összegyűjtötte korának keresztény népénekeit, és gondoskodott fennmaradásukról (gregoriánum). Ezen a napon toborozták a diákokat az iskolába. Gergely pápát, az iskolák alapítóját 1830-tól ünnepelték. Március 18., 19., 20., - Sándor, József, Benedek napja Az első meleget hozó napok. Zsákjukból kiengedik a meleget és a szeleket. A három nap közül József napja a leggazdagabb hiedelmekben és szokásokban. Szent Benedek kultusza a középkorban terjedt el. Március 21. A csillagászati tavasz kezdete. Ezen a napon az éjszakák és a nappalok hossza egyenlő. Innen a neve: napéj egyenlőség. Március 24. – Gábor napja A káposztavetés napja
Március 25. – Gyümölcsoltó Boldogasszony napja Jézus fogantatásának ünnepe. (Március 25-től karácsonyig épp kilenc hónap telik el.) A szemzés, az oltás napja. A néphit szerint, azért, mert Szűz Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust. A gyümölcsoltó napján vetett zöldségnek nem árt se meleg, se hideg, se szárazság. A fecskék, gólyák hazatérésének a napja: Fecskét látok, szeplőt hányok.
Jellegzetességek Az évszakváltás jeleinek megfigyelése és összehasonlítása a téllel: - az alvó természet ébredése, - napsütés, - felfrissítik, átgereblyézik a fűtakarót, - rügyezni kezdenek a fák, kipattan a friss hajtás, - kevesebb a csapadék, - szél: fújnak a böjti szelek, kiszikkasztják a földet, - a madarak fészket raknak, költenek, gondoskodás fiókáikról, - az alvó rovarok is előbújnak, - várjuk a költöző madarak érkezését, -márciusban engedik ki a méheket a kaptárból. Mondóka: Atya, Fiú, Szentlélek, Isten nevibe Induljatok, rakodjatok, minden mézet behordjatok. - Növénynemesítés, oltás, - a hagymás növények bújnak elő elsőnek, - virágzik a barka. Kinyílott az idő, mint egy virág, Barkázik, rügyezik a fűzfaág.
Tevékenységi formák, lehetőségek március hónapban Húsvét nélkül a március szegényebb lenne ünnepekben. A húsvéton kívül naphoz köthető, az óvodában is megrendezhető ünnepség nincs. A húsvét, mozgó ünnep, ami annyit jelent, hogy időpontja változó. Március végétől április közepéig lehetséges. Munkánk nagyobb részét a húsvéti előkészületek töltik ki, s a természetben való barangolások, megfigyelések, amelyeknek értékét semmilyen tantermi órával sem mérhetjük össze. Séta az erdőben, parkban, hallgatjuk a madarak hangját mondókák felidézésével: Fű, fű, fű..., Madarak voltunk.., Süss fel nap...,Új Hold, új király Gyere tavasz, várva várlak.. Mezei virágok gyűjtése! Tavaszi dalok énekelgetése: Beültettem kiskertemet, Terjed a meggyfa, nagy az árnyéka. Cickom, cickom. A tavasz kezdeti időszakában az énekes-táncos játékok vannak túlsúlyban. Ezek többnyire Pünkösdig szoktak tartani. Húsvéthoz kötődnek a tüzes játékok. Eredete: régen a tüzet nagyon vigyázták, s csak Húsvétkor volt szabad tüzet szítani. Tüzet nem kölcsönöztek, mert tiltották a hatóságok a gyakori tűzesetek miatt. A régi életformának az emléke él a „tüzet viszek” típusú játékokban. Dalok: Tüzet viszek, lángot viszek... Tüzet viszek, nem látjátok... Tavaszi játékainkban nagy szerepet kap a kendő. Nemcsak a hajviseletet szolgálta, hanem a mindennapok játékeszköze is volt. Később helyét felváltotta a zsebkendő, ami az ünnepi viselethez tartozott. A kendő legismertebb emléke a Veronika-kendő. - Húsvétra küldjünk képeslapot! Beszélgetés az örömszerzésről. Mikor írunk valakinek? Meghívjuk a postást, meséljen munkájáról. Tervezzünk képeslapot. - Sárkányeregetés. A tavaszi szélben kitűnő testmozgásra ad lehetőséget. Sárkányt a szülőkkel együtt csináljuk.
A hónap eseménye: Komatálat hoztam Mit jelent a komatálat hoztam? Barátság szimbóluma a komatálküldés. Egész évben érvényben van a szokás. Gyakoribb azonban, hogy tavaszi egyházi ünnepkor (Húsvét, Pünkösd) ajándékcserével pecsételik meg a barátságot. A barátság szerepe életünkben. Szüleidnek kik a barátai? Neked? Miért? A Komatálat hoztam játékot eseménnyé is tehetjük a szülők bevonásával. Előzetesen hívjuk fel a szülők figyelmét erre az igazán szép szokásra. Előzetes beszélgetések után kérdezzük meg gyermekünket: Te kinek szeretnél komatálat vinni? Közösen készítsünk komatálat: egy szalvétával bélelt tálba kalácsot, almát, diót, saját kezűleg készített ajándékot tegyünk, s a gyermek elviszi ahhoz a kispajtáshoz, akivel komaságra szeretne lépni. Dalok: Komatálat hoztam, Ispirityi Pál
A hónap tevékenysége: tojásfestés A húsvéti ünnepkör a húsvét ünnepére való előkészületi időt jelenti. A tojásfestés a Húsvét legnagyobb szimbolikája: hímes vagy írott tojás, piros tojás. A tojás díszítését és kultikus felhasználását nem az egyház kezdeményezte. A pogány időkből ered, s tavasz megünneplését jelzi. Írott tojás Pálcára erősített fémszál az íróka. Alkalmas a vékonyabb rézdrót és a vastagabb tűhegy is. A fémszálat mártogatják forró méhviaszba, és ezzel írják rá a mintát a főtt vagy kifújt tojáshéjra. A méhviaszt langyosan kell tartani, amíg dolgozunk vele. A mintázást az ún. berámázással kezdjük, geometriailag felolvasztjuk a tojást, majd jöhetnek a motívumok. A megírt tojásokat festéklébe áztatjuk, nem forróba, mert a viasz megolvad. Ha megfestődött, ecetes ruhával megtörölgetjük, sütőben föllangyosítjuk, hogy a viasz föllazuljon, és letöröljük. A viasz helyén a minta festetlen, fehér színű marad.
Berzselt tojás Leveleket gyűjtünk, levizezzük, s úgy tesszük rá a tojásra. Műanyag harisnyába vagy gézbe belekötjük, s vöröshagyma héjával rétegesen – egy sor tojás, egy sor vöröshagyma héja – elhelyezzük az edénybe. Hideg vizet öntünk rá, kb. 15 percig főzzük. A kihűlt tojásokat kivesszük a harisnyából, illetve a gézből, leöblítjük, szárazra töröljük, és szalonnabőrrel fényesítjük.
A hónap meséje: A szél és a Nap(népmese) Mondák a Mátyás király országlása c. könyvből
Április – Szent György hava
Naphoz fűződő hiedelem- és szokásanyag Igen gyakori volt a régebbi népeknél, hogy az újév kezdete nem mindig január elseje volt. Így legtöbbször a természeti változásoktól vált függővé, kik s mikor kezdték az újévet. Ilyen volt az április elseje, amikor az újjászülető természetet vették alapul. Amikor viszont január elseje lett, április első napja amolyan „komolytalan, bolondos” újévvé vált. Mi is bolondozzunk, tréfálkozzunk, szedjük elő csúfolódóinkat.
Április 24. – Szent György napja A jószág ünnepélyes kihajtása a mezőre. Sárkányölő Szent György ünnepe. Attribútuma a sárkány.
Április 25. – Szent Márk napja – Búzaszentelés E napon tartották a könyörgő körmenetet. A néphit szerint a körüljárt terület védve van minden ártalomtól: jégveréstől, tűztől, fagytól.
Húsvét A nagyhét a virágvasárnappal kezdődik. A legjelentősebb húsvéti szokások közül említést kell tennünk a következőkről: - Húsvétra zöld ágakkal díszítették a házak ajtaját, a nagykapukat, - zöldágjárás, Húsvét vasárnap délutánján a falu különböző pontjain gyülekeztek a lányok, páronként kezet fogva, kezükben friss zöld ággal. Kaput tartottak, és kapus vagy hidas játékot játszottak. De fölvonulásokat is rendeztek, amikor a levágott barkaágakat közösen vitték a templomba megszentelni. A szokás lényege a falun való végigvonulás zöld ágakkal, énekszóval. A megszentelt barkának a villámlás elhárításában nagy szerepet tulajdonítottak. Zöldágjárással Szerbiában, Macedóniában és Bulgáriában is találkozunk, lazarica, lázárkák járása a neve. Lázár napján – virágvasárnap előtti szombaton – a lányok ünneplőbe öltözve házról-házra jártak zöld ággal a kezükben, s köszöntőket mondtak. Dél-Szerbiában még ismert a szokás. Dal: Kice, vice, villő (villő = tündér, a német Willi, szlovák vila = tündér szóból.)
Jellegzetességek Városi gyerekek minél gyakrabban látogassák meg közeli a parkokat, folyópartokat, észleljék a természet újraébredését. - Áprilisban észlelhető a tavaszi megújulás igazi látványa, pirkad, napkelte, - felhőmentes, felhőtlen égbolt, - illat a levegőben, - villámlás, égdörgés, - szivárvány, - a vizek is megélénkülnek, a halak egyre élénkebbek, - nyílnak a kerti virágok, - megjelennek az első lepkék, katicabogarak, - a nappalok hosszabbak, mint az éjszakák.
Tevékenységi formák, lehetőségek április hónapban - Gyermekláncfűből nyaklánc, karkötő, - ismerkedés a mezei virágokkal: gólyahír, gyermekláncfű, százszorszép, - ilyenkor palántálnak; létesítsünk magunknak virágoskertet, veteményeskertet, - ültessünk burgonyát, - ismerkedjünk meg a barázda és a róna fogalmával, - a háziállatok kicsinyei, - a népművészet tárgyaiban megjelenő virágmotívumok: tulipán, fa, régi hímzett párnák begyűjtése, - április elseje: huncutkodjunk mi is a gyermekekkel. Vegyünk részt tréfálkozásaikban. Mérték-és tisztelettartása vidámságban, - a Húsvét jelképeinek elkészítése: hímes tojás, zöldágdíszítés, zöldágfonás, csuhéból kiskosár, szakajtó fonása a festett tojásoknak, - virágkötés barkából, nárciszból ikebana, - Fűzfa sípot fújtam – a tavasz a tilinkózás ideje. Tilinkó, tilinka – sok helyütt így nevezték a fűzfa sípot, - húsvéti nagytakarítás (kimossuk a babaruhákat, megfürdetjük a babákat), - felássuk a virágos kertet.
Fűzfa síp Tavasszal a fiúk kedvenc hangadó játékszere volt. A fűzfavesszőt kifejtették a héjából (kb. 10 cm-től 20-25 cm hosszú fűzfa). A vessző átmérője 1-2 cm. Tavasszal a tömény fától könnyen elválik a héja, s hogy könnyítsék a folyamatot, kés nyelével ütögették. Duvasztás előtt ék alakban nyílást vágtak, majd kibújtatták a héjából az ágat. Erről a csupasz ágról lefaragtak 2-3 cm-t a végén, azon a végén, amelyet szájba helyezve fújtak. Ezután visszahúzták „bundájába” a vesszőt, megfújták, s kellemes hangot hallatott. Mondóka: Jöjj meg, jöjj meg tilinkó, Kesely lábú kiscsikó, Télben, nyárban, Minden esztendőben.
Dal: Hej szélesnek udvarán...
A hónap eseménye: locsolkodás A locsolkodás a vízzel kapcsolatos rítusok egyike. A víznek ősidők óta tisztító, termékenyítő, újjáélesztő hatása él a néphagyományban. Mai napig is élő népszokásunk a locsolkodás. Régen kútból merítették vödörrel a vizet, és locsolták a lányokat. Vályúba is merítették. Innen az elnevezés: vízbevető hétfő. Régen a locsolók hímes tojásokat kaptak ajándékul. A tojás a megújulás ősrégi jelképe. A szaporaság megtestesítője a nyúl. Így váltak húsvéti szimbólumokká. Gyűjtsünk locsoló versikéket!
A hónap tevékenysége: agyagozás, fazekasság Az emberiség egyik legősibb foglalkozása. Ezt az ösztönt hordjuk magunkban, amikor azt látjuk, hogy a kisgyermek szeme felragyog, ha gyurmaszerű anyagot adunk a kezébe. Lehet az tészta, sógyurma, agyag, plasztelin, minden, amit formálhat. Őseink az első agyagedényeket nem korongolták, hanem többnyire agyaghurkákból építették föl. Az agyaghurkákat gyakran meg is sodorták az ékesebb, díszesebb edény érdekében. A fazekaskorong feltalálása a munka gyorsítását hozta, s a sorozatgyártáshoz vezetett. A fazekassághoz szükséges jó minőségű agyagot fazekas üzemekben vásárolhatjuk meg, vagy ha a környezetünkben találunk tárgykészítésre alkalmas agyagot, azt használjuk fel. Az agyagozás fokozatai kisgyermek korban 1. Saraskodás: Az udvaron a képlékeny (sárga) agyagot, homokot fellazítjuk, gyúrhatóvá, formálhatóvá tesszük, s a gyerekeknek engedélyezzük, hogy kézzel-lábbal gyúrják, tapsikolják tetszés szerint. 2. Homokvár, sárpuska, alagutak, folyómedrek megformálása. 3. Sütés-főzés. Nagyon kedvelt a sógyurma. Formáljanak belőle szőlőszemeket, őszi gyümölcsöket, süteményeket. 4. Plasztelin vagy gyurma: üzletben kapható különböző színekben. Alkalmas színes tárgyak megformálására, pl. lepke, fa, gomba. 5. Agyaggal való ismerkedés. Spontán gyurkálás, gombócok, nudlik formálása. Gömbölyítés, hengerítés, sodrás, lapítás. Tortasütés, a felsorolt technikák alkalmazása. 6. Részekből összeállított figurák. Külön elkészített hurkákból, gombócokból állítjuk össze. 7. Edénykészítés. Agyaghurkákat sodrunk a célnak megfelelő mennyiségben. A kiszárított tárgyakat égetett kemencében lehet kiégetni.
A hónap meséje A gulyás leánya A pulyka beszéde A szárnyasok királyválasztása Az egér farkincája Az állatok nyelvén tudó juhász
Május – Pünkösd hava
Naphoz fűződő hiedelem-és szokásanyag Május 1. – Ősi tavaszünnep A májusfa, májfa a természet újjászületésének jelképe. Magyar nyelvterületen május hajnalán állították, néhol Pünkösdre virradóra. A májusfaállítás körüli szokásanyag változó, bár legtöbbje a Jakab-naphoz fűződik. Innen az elnevezés: Jakab-fa. Az ünnep eredete: Midőn Szent Jakab és Szent Fülöp téríteni jártak, velük tartott egy Valburga nevű szűz hajadon. A lányt e cselekedetéért megszólták, elítélően nyilatkoztak róla. Hogy elűzze a gúnyolókat, vándorbotját a földbe szúrta, előtte letérdepelt és imádkozott. Egy-két óra múlva a szeme láttára a bot kizöldült. Ettől kezdve a nőtlen férfiak zöld ágat visznek a hajadon, jó viseletű lányoknak. A tavaszzendülés, a virágzás ünnepe. Zöldággal díszítik a házakat.
Május 4. – Flórián napja A tűzoltók védőszentje. Ezen a napon nem raktak tüzet, nem sütöttek kenyeret. Máshol ősi módon gyújtottak tüzet.
Május 12., 13., 14. – Pongrác, Szervác, Bonifác napja Évszázados tapasztalat szerint a meleg időjárást hirtelen hideg váltja fel. Sokszor mindent megsemmisítő fagyot hoznak. A gyümölcsösökben füstölnek, hogy ne fagyjon le a virág, a gyümölcs, azaz az évi termés.
Május 16. – Nepomuki Szent János napja A hajósok, a vízimolnárok, a hídvámosok védőszentje. Vízi körmeneteket rendeztek csónakokkal, dereglyével. Zöld ágakkal, templomi zászlókkal, fáklyával, gyertyával díszítették.
Május 25. – Orbán napja Az utolsó fagyosszent. A szőlőskertek pártfogója volt. Ha fagyos idő járta, szobrát besározták, szép időben viszont felvirágozva hordozták végig a szőlőkön. Kezdődik a méhek kirajzása: „Orbán ereszti a bogarait”.
Jellegzetességek - A kertek aljában, erdőszélen virágzik a gyöngyvirág. Gyorsan szaporodik, ezért vadon is gyakran megtalálható, - a levegőben az akácfa virágának és a méznek illatát érezzük, - virágba borultak a gyümölcsfák, a bokrok, - változó madárhangokra figyelhetünk fel, - zümmögnek a méhet, - költenek a fecskék (füstifecske, molnárfecske, partifecske), - fagyosszentek napja – megfigyeléseket végzünk – valóban fagyos-e a fagyosszentek napja, - május végére kinyílik az orgona (fürtös virágú), a jácint (szintén fürtös virágú), a tubarózsa, a hólabda, a pünkösdi rózsa, - mezei virágok úton-útfélén nyílnak, - májusban kirajzanak a cserebogarak. Mondóka: Cserebogár, mikor lesz nyár? Pünkösd táján, vasárnapján, Mikor a fák virágoznak, Vénasszonyok tollászkodnak.
Tevékenységi formák, lehetőségek május hónapban - Az óvoda udvarán állítsunk májusfát, álljuk körbe, meséljük el, hogy régen a kislányoknak a kapujukba állítottak májusfát, táncoljuk körbe. A májusfa törzsét rendszerint megtisztították a gallyaktól, csak a hegyén hagyták meg a lombját, és azt díszítették szalagokkal, borosüvegekkel, - kiránduljunk az erdőbe, - látogassunk el a tűzoltó otthonba. Szakember mutassa be, és beszéljen a tűzoltók munkájáról, - virágbábuk kifejező mozgásával érzelmek megjelenítése, megszemélyesítés. A tanult dalok, versikék előadása virágbábuk segítségével. A gyermek maga válassza meg, melyik virág szeretne lenni, mi a jellemzője: szerény, büszke, milyen hangon szólaltatja meg? - Kamilla gyűjtése, ez az egyik legfontosabb gyógynövényünk. Miért használtak régen több természetes alapanyagú gyógyszert, mint ma? Természetgyógyászati szakkönyvekből ismerjük fel gyógynövényeinket. Gyűjtsük be őket, tanítsuk meg, hogyan kell télire tárolni a teának valót. - Tavaszi nagytakarítás. Figyeljük meg, az emberek házaikon mit csinálnak? Festik az ablakokat, megjavítják, átfestik a kapukat. Ha van a közelünkben régi, vert falú ház, nézzük meg. Beszéljünk a régi életmódról. A gazda tapasztalatairól meséljen: tapasztás, meszelés. - Melyik virágzó gyümölcsfa a legszebb? Pattogatott kukorica segítségével a teremben mi is megeleveníthetjük a virágzó fát. - Pünkösd napján kitáncoljuk a fát. Kidöntése után mulatunk. - Május első vasárnapján szoktuk ünnepelni az anyák napját. Ez a szokás nem régi, és nem része a néphagyománynak, mégis említést kell tennünk róla. Mellőzzük a forgatókönyv szerinti bemutatókat, ahol a gyermeket előre, heteken át dresszírozzuk egy-egy vers, monológ betanításával. Igen hatékony lehet a szülők bevonása közös szereplések, sportprogramok, színházlátogatás, kiállítások szerevezésébe. Az együttműködés milyensége attól függ, sikerül-e az óvónőnek megnyerni a szülők bizalmát. Ha kialakul az együttműködés egy bizonyos formája, a gyerekek biztosabban mozognak a felnőttek (idegenek) körében, magukévá téve a társas viselkedés normáit. Az elhangzó mondókákat, énekes-táncos játékokat közösen válogassuk össze a szülőkkel. Ők is hozzanak tarsolyukból, gyűjtsenek a nagyszülőktől. - Májusban már jó az idő, lehetőséget ad arra, hogy minél több időt töltsünk a szabadban. Keressük fel a kisiparosokat. Az óvónőtől komoly körültekintést igényel, hisz előzőleg meg kell tudnia, van-e még ilyen személy a faluban, hol lakik, fogadja-e az óvódásokat? Azután a csoportot fel kell készíteni a látogatásra. Ajánlatos felkeresni a kosárkötőt, szövőmestert, paprikadarálóst, cipészt, képkeretezőt, fafaragót, szabót, varrónőt.
A hónap eseménye: Pünkösdölés A húsvét szombatját követő ötvenedik napon ünneplik. Mozgó ünnep május 10-e és június 13-a között. A legrégibb időben a pünkösd az aratás ünnepe volt, az ember megköszönte a földanya gondoskodását. A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak. A tavaszi ünnepek verseiben és dalaiban legtöbbször a zöldág-motívum jelenik meg, melyet a tavasz általános jelképeként fognak fel. Zöld ágat behozni annyit jelent, mint a tavaszt behozni. A tavasz teljes kivirágzását az emberek ősidők óta megünnepelték. Pünkösdkor különféle magyarázatokkal a házakra, a kerítésekre és az istállókra zöld ágat tűznek. Mifelénk pünkösd reggelére a házakat bodzaággal és pünkösdi rózsával díszítették. A pünkösd jelenének tartották, mivel az a természet megújhodásának az ünnepe. A hiedelem szerint, ha ezt nem teszik, belecsap a villám a házba. Közmondások: A májusi eső aranyat ér. Száraz május, száraz esztendő. Dal: Bújj, bújj, zöld ág
A pünkösdhöz különféle rítusok fűződnek. Hozassunk otthonról régi fényképeket, hátha akad még valahol a pünkösdjárókról is fénykép. A pünkösdi harmatnak pünkösdvarázsló ereje volt. Zenehallgatásra ajánlott Kodály Pünkösdölő című kórusműve. Az ünnephez énekes-táncos dramatikus népi gyermekjátékok is kapcsolódnak. Ilyen a pünkösdi királynéjárás vagy a pünkösdi köszöntés. A pünkösdi királynéjárást öt kislány játssza. Szövege részben megkötött, részben szabadon választott. Dalok: Az árgyélus kismadá,r Két szál pünkösdrózsa, Meghozta az Isten piros pünkösd napját, Mimimama, mi van ma, Járjunk táncot ripegő, ropogót Gyere, be rózsám, gyere be,
A pünkösdi királyválasztást versenyjátékok jellemzik. Ha lehetséges, kint a szabadban ünnepeljük. A versenyjátékban csak a fiúk vesznek részt.
A hónap tevékenysége: nemezelés Nemezelésre a nyári hónapok a legalkalmasabbak, hiszen sok pancsolással járó munka, vízigényes folyamat. Az óvónő a szülők közreműködésével biztosítsa a kártolt gyapjút. Nemezelésről kérjük ki szakember véleményét, illetve kérjük a segítségét.
A hónap meséje: A deszkavári királyfi Az égig érő fa Nap, Hold, Szél A rózsát nevető királykisasszony Az öreg halász és a nagyravágyó felesége
Június – Szent Iván hava
Naphoz fűződő hiedelem-és szokásanyag
Június 8. – Medárd napja A legismertebb időjósló, Szent Medárd névnapjához ismert időjárási regula fűződik. Ha Medárd napján esik az eső, negyven napig nem hagyja abba. Vagy fordítva. A legenda szerint egy ünneprontó társaságot úgy kergetett szét, hogy negyvennapos eső imádkozott a nyakukba. Valósabb alapokra vall inkább az, hogy Medárd táján szokott megkezdődni Közép-Európában a tengeri eredetű légtömegek behatolásával a zivataros, esős időszak. Az utolsó fagyosszent, s ezért szőlő-és gyümölcspatrónus. E nap kezdődött az özönvíz, tehát negyvenes nap, s ha esős, akkor vetőnap a retekre.
Június 13. – Antal napja Páduai Szent Antal az elveszett tárgyak nyomravezetője, reménytelen ügyek égi pártfogója. Segítségéért könyörögnek.
Június 21. – A csillagászati nyár kezdete
Június 24. – Szent Iván vagy Virágos Szent János napja Ezen a napon az év legrövidebb éjszakáját ünnepeljük. A nyári napfordulatot népünk Szent Iván éjszakáján lángoló tűz gyújtásával ünnepelte. Ezen a Nap évenkénti megújulását kívánták mágikus úton elősegíteni. A gyújtott tűzről azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső, a dögvész ellen. Szent Iván tüzét körültáncolják, egyenként átugorják, énekelnek körülötte. Az ünnep legismertebb népdala a Magas a rutafa.
Június 29. – Péter és Pál napja Ősi magyar ünnepünk. Ezt a napot tartják az aratás kezdetének, a búza töve ezen a napon megszakad.
Jellegzetességek - A gyerekek érzékelik a meghosszabbodott napokat. Világosban fekszenek és világosban kelnek, - aranysárgák a búzatáblák, - szénaillat a levegőben, - az énekesmadarak hangja júniusra elhalkul, - a mezőgazdaságban ilyenkor nagy a munka: a kapás növényeket ilyenkor kapálják, a szőlőkben kötözik a hajtásokat, - hársfa- és bodzavirág nyílik az utak mentén, - a kerti virágok közül esténként az estike illatozik, - nyílnak a liliomok, a rózsák, a dáliák, - júniusban érik a meggy, a cseresznye, a földieper.
Tevékenységi formák, lehetőségek június hónapban - Június a séták hava. Jó alkalom a kenyér útjának kísérésére. Sétáljunk ki a határba, gyűjtsünk pipacsot, búzavirágot, szarkalábat a búzamezőben, - lekaszáljuk a füvet az óvoda udvarán. Megszárítjuk, szénaboglya rakása, - szénapajták megtekintése, a rétről való behordás, - gyűjtsünk gyógyteákat: hársfát, bodzát, cickafarkot, zsályát, - az őszi szalmafonáshoz most gyűjtsük be a szalmaszálakat. Leszedés után szárítjuk, - a rovarok megismeréséhez a június a lehetőségek hosszú skáláját nyújtja: megjelennek a szúnyogok, a tücskök, a szentjánosbogarak, a pókok. Nagyítóval vizsgáljuk meg őket.
A hónap eseménye: lakodalmas játék Szent Mihály-nap után kezdték törni a kukoricát. Ettől kezdve a lakodalmazások őszi időszaka következett, mely Katalin-napig tartott. A népi hagyományú lakodalmas játék betanítását elkezdhetjük már szeptemberben, s egész évben úgymond életben tartjuk. A gyerekek nagyon szívesen játsszák, s igazivá, sajátjukévá akkor válik, amikor a szerepeket szabadon felcserélik, a dalok velük élnek s bárhol, bármikor előjönnek. A gyerekeknek beszéljünk a lakodalmak lényegéről; az előkészületekről, a meghívókról, a kalácssütésről, a lakodalmas kalácsról, az ajándékozásról, a vőfélyhívogatásról, a kicifrázott, feldíszített házról, a tréfás hangulatról, a mulatozásról. Gyűjtsük be a kiegészítő ruházatot: kalapokat, mellényt, mennyasszonyi ruhát, vőfélybotot, krepp-papírt. A szakácsoknak kötényt, fehér sapkát. A zenészeknek zeneszerszámokat: fakanalat, köcsögdudát, födőket. A leánykéréshez fűződő mondás: kitették a szűrét. Mit jelent a szűr? A mondás a férjhez adandó lány párkapcsolatából, párválasztásától eredeztethető. Ha egy legény el-eljárogatott a leányhoz, a szűrét (kabátját) felakasztották a fogasra. Ha a szülőknek nem imponált a jövendőbeli, szűrét kiakasztották az udvarra. Ebből az „eljárásból” a legény pontosan tudta, hogy neki itt többé nincs keresni valója.
Asztalterítés A díszítő formaérzék fejlesztésére kiváló alkalom az asztalterítő festése. Csoportban is dolgozhatunk, de egyéni kifejezésmódra is lehetőséget kell biztosítani. Minden reggel megbeszélni, hogyan halad a lakodalmi előkészület, még mire van szükség. Az óvónő új ötleteivel segítse a készülődést: szalvétahajtogatás, tortasütés, sütemények. Ehhez az első lépés az agyagozás, amelyről már vannak tapasztalataik. Az előkészületek során, legyen az bármilyen eseménnyel, ünnepkörrel kapcsolatos, lehetőség nyílik arra, hogy a gyerekek megismerkedjenek különféle anyagokkal, és ezekkel manipuláljanak. Az együttes tervezgetés, a közös munka pedig motiválja szóbeli kommunikálásukat és munkájuk eredményességét. Ilyen előzményekkel párhuzamosan pedig megteremtettük a szükséges feltételeket ahhoz, hogy szerepjátékunkat újabb eszközökkel, a népi hagyományok beleszövésével bővítsük és gazdagítsuk. A népi kultúra tárgyai és a népköltészeti alkotások csakis így épülhetnek be a gyermek ízlésvilágába.
Dalok: Erdő, erdő, erdő Elvesztettem zsebkendőmet Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én Hej, tulipán, tulipán Kis kece lányom, fehérben vagyon Este van, már nyolc óra Most viszik, most viszik Járjunk táncot, ripegőt, ropogót Csipkefa, bimbója Debrecenbe kéne menni Iglice, szívem, iglice Kör, kör, kijátszik Hej szénája, szénája Én kicsike vagyok Ispiláng, ispiláng Zöld selyem rosta
Mondóka: Réce, ruca, vadliba Kiugrott a gombóc a fazékból Csujjogatók
A hónap tevékenysége: bőrözés A bőr szép és értékes alapanyag. A darabok munkavételekor arra törekedjünk, hogy használható tárgy legyen a végeredmény - Szíjkészítés, fonás, lapos fonás, szironyozás. Ez utóbbi a cipőfűzéshez hasonló művelet.
Szakirodalom
Barsi Ernő: Népi hagyományaink iskolai és amatőr színpadon. Hazánk Könyvkiadó, Győr. 1995. Szőke Anna: Elszaladt a kemence, 2000. Forum Könyvkiadó, Újvidék Szőke Anna szerk. Ne csak taníts, örökíts! 2005 Forum, Újvidék Papp Kornélia: Szájról szájra I. – II. Győr. 2006 Ének-zene az óvodában (segédkönyv). 1964 Budapest Kodály Zoltán: Kis emberek dalai, Zeneműkiadó Budapest. 1962. Dömötör Tekla: Néprajz mindenkinek. Tankönyvkiadó Budapest, 1986. Raffai Judit: A mesélő ember. Osiris Kiadó Budapest. 2001. Szedlacsek Katalin: Kerekecske, gombocska. Corvius Könyvek Tátrai Zsuzsa-Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. 1997. Budapest Dr. Burány Béla: Nádsípot fújtam. Forum Újvidék. 1987. Szedem szép virágom, Kritérion, Bukarest 1972 Falvay Károly: Huszonhét magyar népi játék. 1995. Falvay Károly_ Ritmikus mozgás, énekes játék é.n. Forrai Ktalin: Ének az óvodában. Budapest. 1974. Forrai Katalin: Ének a bölcsőben, Budapest. 1994. Lázár Katalin: Gyertek, gyertek játszani, I.-IV. Budapest. 2002.
|
